MICSODA ÖRÖMHÍR, NEM BORUL RÁNK A SÖTÉTSÉG! – 1. Az Úr követése: elveszíteni a saját életünket, meggyűlölni azt… (25). A „saját életemet meggyűlölni”, azt jelenti, hogy saját bűneimet belátni, meggyűlölni, megvallani azokat (25). Mindez azt is magába foglalja, hogy ezt a bűnrontotta világot meggyűlölöm; – nem a világot magát, hanem a bűnrontotta életet, amelyik nem Isten eredeti gondolata szerint „működik”. Mindez kiáltás Isten után, a sötétségben a világosságért; – mert fáj így élni, mert fáj, hogy „megzavarodtunk” (35).* – 2. A fentiekből látjuk, hogy mindenestől kegyelemre szorulunk, mert erre az önmegtagadásra az Isten Fia lehetett képes egyedül; – mi pedig csakis az Ő kegyelme által... – 3. Éppen ezért evangélium olvasni, hogy megbecsül bennünket az Atya (26), vagyis nem enged el bennünket magától, ahogy a mozdony nem engedi el a hozzá kapcsolt kocsikat (Róma 8,38). Ez a megbecsülés azt is jelenti, hogy kapjuk a „Mozdony” erejét, a sínpálya vezetését. Semmi sem a miénk, Őtőle van minden! (26) Ő azonban kihúzott bennünket az alagútból, nem borult ránk a sötétség!

Példabeszédek 25,1–13

503. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* „Fábián Bálint találkozása Istennel” című regény és az abból készült Fábri Zoltán film döbbenetes erővel szól erről.