A JÓ ILLAT reménységgel tölt el, megnyugtat, bíztat, hogy nem a „rothadásé” a végső uralom. – 1. Ez a kenet drága, valódi nárduskenet volt, nem hamisított.* Ez a kenet a betániai család teljes „vagyonát” jelentette, amit ők „odaöntenek Jézus lábai elé”. Mindenünk az Úré, csak Őneki átadva, Őtőle elfogadva lehet a „dolgainkon” illatozó áldás (1–3). – 2. A jó illat betöltötte az egész házat, amikor Mária egy font drága, valódi nárduskenettel megkente Jézus lábát. Milyen gyönyörű jelenet: „a jó illat” akkor támad, amikor az ember fel meri bontani legféltettebb kincsét, és azt az Úr ügyére „pazarolja”, amikor egész életünk az Úrral kerül kapcsolatba, az Ő megváltó személyével; – Ővele, aki legyőzte a halált, a romlást, minden „öklendeztető bűz uralmát”, mert feltámadott a halálból (7). Ez az illat a feltámadott Jézus Krisztus illata, ami mindent betölt, és mi is a Jézus Krisztus jó illata lehetünk (2Korinthus 2,15). – 3. Enélkül azonban marad a bűz, a rothadás, a halál, a gonosz romboló hatalma, ami itt nemcsak abban mutatkozik meg, hogy Júdás tolvaj volt, hanem abban is, hogy folyamatosan tolvajozzuk egymást, a szegényekre, meg a saját jóságunkra hivatkozva, miközben persze az életünk tele van „trükközésekkel” akkor is, ha makulátlannak láttatjuk magunkat (4–6).**

Példabeszédek 23,1–28

30. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ez a kenet drága kenet volt, amely egy észak-indiai fűszernövény gyökeréből és szárából készült, fél liternyi illatos olaj lehetett, és amit lepecsételt alabástrom dobozban őriztek.

** A legnagyobb baj azonban még ezen túl van: pazarlásnak tartjuk az Úr ügyének szolgálatát, lenézzük az Úr ügyét, hitetlenek vagyunk! Bűzlik az egész ház, összedől, elpusztul! – Uram, irgalmazz!