JÓB SZENVEDÉSEINEK HÁTTERÉRŐL mi, olvasók sokkal többet tudunk, mint maga Jób. Isten Igéjéből mindig ez a „több”, életünk tágasabb, végső összefüggése tárul elénk (1–6). – 1. Jób hite rendületlenül vallja, hogy Isten eddig jót adott, most valamiért rosszat ad, de a hívő ember számára mindkettőt az Isten adja. Ez pedig döntő szempont, mert nem az a fontos, hogy Isten mit ad, hanem az, hogy Ő adja; vagyis a hívő embernek a szenvedésben is Istennel van dolga. – 2. Isten pedig végezetül soha nem engedi a rosszat diadalmaskodni. Jézus Krisztus feltámadásában ezt a diadalt egyértelműen kijelentette nekünk az Isten. Jób ezért nem enged felesége szavának, aki Jób számára a halált látja egyetlen megoldásnak, ami az akkori felfogás szerint a nem létezést, így a szenvedés hiányát is jelentette (7–10). – 3. A fentiek egyben azt is jelentik, hogy nem azért érdemes kegyesnek lenni, hogy kiérdemeljük a jót, hanem azért, hogy a rosszban is lássuk ezt a diadalt. Ezen túl pedig semmiféle emberileg logikus magyarázatot ne keressünk mindazokra, amelyek velünk ebben a világban történhetnek (11–13).
Cselekedetek 16,6–10
370. dicséret
* A teljes igemagyarázat:
JÓB SZENVEDÉSEINEK HÁTTERÉRŐL mi, olvasók sokkal többet tudunk, mint maga Jób.
Isten Igéjéből mindig ez a „több”, életünk tágasabb, végső összefüggése tárul elénk (1–6).
– 1. Ebből a tágabb összefüggésből kiderül az, amit Jób hite rendületlenül vall, hogy Isten eddig jót adott, most valamiért rosszat ad, de a hívő ember számára mindkettőt az Isten adja.
Ez pedig döntő szempont, mert nem az a fontos, hogy Isten mit ad, hanem az, hogy Ő adja; vagyis a hívő embernek a szenvedésben is Istennel van dolga.
– 2. Isten pedig végezetül soha nem engedi a rosszat diadalmaskodni.
Jézus Krisztus feltámadásában ezt a diadalt egyértelműen kijelentette nekünk az Isten.
Jóbnak, a maga kora szerinti módon Krisztusba vetett hite volt.
Ezzel a hittel életünket és halálunkat is az Úrra bízzuk, mert egyedül Őnála vagyunk jó helyen.
Jób ezért nem enged felesége szavának, aki Jób számára a halált látja egyetlen megoldásnak, ami az akkori felfogás szerint a nem létezést, így a szenvedés hiányát is jelentette (7–10).
– 3. A fentiek egyben azt is jelentik, hogy nem azért érdemes kegyesnek lenni, hogy kiérdemeljük a jót, hanem azért, hogy a rosszban is lássuk ezt a diadalt.
Ezen túl pedig semmiféle emberileg logikus magyarázatot ne keressünk mindazokra, amelyek velünk ebben a világban történhetnek.
A barátok, látva Jób szenvedését, nem azért sírnak, és nem azért maradnak szótlanok egy hétig, mert barátjuk kínjait látják, hanem mert ezzel saját világképük, teológiájuk, kegyességük dőlt össze, miszerint a feddhetetlent megjutalmazza az Isten.
Ezek magukat siratják, illetve a saját meglátásukat.
Ebben sem változtunk semmit (11–13).
