VAN ITT NYOMORÚSÁG BŐVEN. – 1. Nagy nyomorúságot jelent először is az a két ember, akiket korábban, Saul ideje alatt valamiért elűztek a lakóhelyükről (3). Ők voltak a beérótiak. Most eljött az ő idejük, mert Saul halála után bosszút tudtak állni üldöztetésükért. Ezt a bosszút Saul fián, Ísbóseten, különös kegyetlenséggel hajtották végre. A bosszú bármiféle lelkülete nagy nyomorúságokat okoz (5–7). – 2. A nyomorúságot csak fokozza az, hogy a bosszúállók mindezt Dávid király előtt, az Úrra hivatkozva, úgy állítják be, mintha Dávid üldöztetéséért álltak volna bosszút, amit Saul király ideje alatt kellett elszenvednie. Bizony kegyes ember is hányszor emlegeti az Urat, miközben valódi indítékai egészen mások, és még a szeretet látható cselekedetei mögött is gyakran elégtétel után liheg (8). – 3. A legnagyobb nyomorúság azonban az, hogy a megtorlás mindkét oldalról barbár (9–12). – Bizony szükségünk van az élő Úrra, aki kiszabadít minket ezekből a nyomorúságokból. Jézus Krisztusban ezt cselekedte velünk az Isten. Nincs más esélyünk, csak Ő (9).

Cselekedetek 2,29–36

352. dicséret

A teljes igemagyarázat:

* VAN ITT NYOMORÚSÁG BŐVEN.

Ebből a fejezetből kiderül, hogy milyen nagy szükség van arra az élő Úrra, akiről Dávid bizonyságot tesz, mert egyedül csak Ő válthat ki bennünket minden nyomorúságból.

– 1. Nagy nyomorúságot jelent először is az a két ember, akik mindenféle portyázó csapatok vezérei és akiket korábban, Saul ideje alatt valamiért elűztek a lakóhelyükről (3).

Ők voltak a beérótiak. Most eljött az ő idejük, mert Saul halála után bosszút tudtak állni üldöztetésükért.

Ezt a bosszút Saul fián, Ísbóseten, különös kegyetlenséggel hajtották végre.

A bosszú bármiféle lelkülete nagy nyomorúságokat okoz; – és bizony sokunkat vezet, gyakran leplezetten, ez a lelkület (5–7).

– 2. A nyomorúságot csak fokozza az, hogy a bosszúállók mindezt Dávid király előtt úgy állítják be, mintha Dávid üldöztetéséért álltak volna bosszút, amit Saul király ideje alatt kellett elszenvednie.

Már-már az Istent káromolják, amikor hazug módon Dávid király mellett vallanak színt, és véres tettüket az Úrra hivatkozva igazolják.

Bizony, a kegyes ember is hányszor emlegeti az Urat, miközben valódi indítékai egészen mások, és még a szeretet látható cselekedetei mögött is elégtétel után liheg (8).

– 3. A legnagyobb nyomorúság azonban az, hogy a megtorlás mindkét oldalról rettenetes.

Ezek a portyázó beérótiak ugyanúgy barbárok, mint ahogy Dávid sem viselkedik a megtorlást illetően különb emberként.

Egyébként ő is az Isten nevét emlegeti! (9–12)

Ahol Jézus Krisztust nem ismerik, ott sajnos a barbárság megszokott módja „dolgaink elintézésének”.

Jézus Krisztus nélkül ne is számítsunk irgalomra.

Fel sem fogjuk, hogy mi „az irgalom kultúrájában” élhetünk.

Ez az irgalom, erre a világra nézve a keresztyénség nagy ajándéka, beleértve minden emberséget, nyitottságot, ide sorolva az alapvető szabadságjogokat.

– 4. Ezekhez képest az a nyomorúság, amit Saul unokájának kellett elszenvednie, aki mindkét lábára megbénult, mert a dajka gyerekkorában leejtette, szinte észrevétlen eseménynek tűnik.

Pedig ennek a Mefíbósetnek a nyomorúsága minden testileg és lelkileg korlátozott ember alapnyomorúságának, és az ebből fakadó összes szenvedésnek szimbóluma is lehetne (4).

Márpedig sokféle testi-lelki korlátozottságunk van, még látszólag egészségesen is.

– Bizony szükségünk van az élő Úrra, aki kiszabadít minket ezekből a nyomorúságokból.

Jézus Krisztusban ezt cselekedte velünk az Isten. Nincs más esélyünk, csak Ő (9).

Szerző: refdunantul  2017.04.22. 04:00 komment

süti beállítások módosítása