Ott a közös kihívás, a filiszteusok serege, és ISTEN NÉPÉNEK TAGJAI MÉGIS BELÜL MARAKODNAK EGYMÁSSAL. Ez halálos is lehet. Az északiak vezére Abnér, Saul fiának, Isbósetnek a hadseregparancsnoka; – a déliek vezére Jóáb és testvérei, Dávid oldalán. – 1. Az egész egy harci játékkal kezdődik, ahol értelmetlenül mindkét oldalon megölnek tizenkettőt. Bizony vannak olyanok, akik élvezik a konfliktusokat, még áldozatok árán is. Akinek „játék a kard”, az beteg (12–16). – 2. A kezdeti „játék” azonban heves harccá torzul, ahol elszabadulnak az indulatok, minden figyelmeztetés ellenére. Abnér hiába figyelmezteti Aszáélt, hogy „álljon le”, mert a vesztébe rohan. Vigyázzunk, mert a legkisebb konfliktus is pokolian elmérgesedhet. Vegyük komolyan az intést, és tényleg álljunk le (17–23). – 3. Itt azt kell mondanunk, hogy Abnér volt az Úr eszköze, aki szólt Dávid hadseregparancsnokának, Jóábnak, hogy ne folytassák egymással az értelmetlen küzdelmet.*

Cselekedetek 1,15–26

350. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Itt azt kell mondanunk, hogy Abnér volt az Úr eszköze, aki szólt Dávid hadseregparancsnokának, Jóábnak, hogy ne folytassák egymással az értelmetlen küzdelmet.

Még szó sem volt megbékülésről, de legalább harci szünetről, amelyben mindenki hazatért, mert belátta, hogy keserves vége lesz minden harcnak, még a győztesekre nézve is (26).

Isten népéhez pedig nemcsak méltatlan az egész, hanem küldetésének ügyét is lehetetlenné teszi (24-32).