Milyen a gyűlölet? – 1. A gyűlölet természetrajzához tartozik a gyanakvás, mindenki gyanús, amíg a gyűlölő egyedül marad. Félelmetes, ha ilyenkor „hívatják” az embert, mint itt Ahimelek papot (11). – 2. A gyűlölet ártatlan és megbízható emberekre támad. Ahimelek pap csak a szolgálatát végezte, amikor segített Dávidon, akit a legmegbízhatóbbnak tartott a király udvarában; – nem tudott a Saul király és Dávid közötti nagy konfliktusról; – szándéka hitből, szolgálatból fakadó és pártatlan volt; – most mégis halálos bűnnek számít, amit tett (12–16). – 3. A gyűlölet a legszentebb területet is megsérti. Saul kezet emel az Úr felkent szolgáira. Ahol pedig szidják és bántják a „papot”, ott már nem ismernek sem Istent, sem embert (Lukács 18,2). Persze a „papok” súlyosabb ítélet alá esnek az Isten előtt, azért jaj nekik odaát, ha itteni küldetésükkel visszaéltek (Jakab 3,1). – 4. A gyűlölet nem ismer határokat, mindent kiírt, ahogy itt Ahimelek papot, egész családját, a nóbi szentély papjait és magát a várost is mindenestül kiirtották. A gyűlölet nem ismer irgalmat (17–19). – 5. Az Úr azonban irgalmas, és nemet mond erre a határtalan gyűlöletre. Először is azzal, hogy Saul fegyveresei nem hajlandók erre a mészárlásra (18). Másodszor pedig azzal, hogy Ahimelek pap fia megmenekült, aki biztonságban volt Dávid mellett (20–23). Biztonságban vagyunk az Úrnál, a legfélelmetesebb gyűlölet idején is.

Márk 12,18–27

353. dicséret