Döbbenetes fordulat az ember életében az, amikor világossá lesz számára, hogy milyen közel jár minden percben a halálhoz. A halált itt most ne „lelki” értelemben vegyük, hanem úgy, mint „meghalást”, hiszen Jézus Krisztus nélkül folyamatosan a halálban vagyunk és ez megtérés híján fokozatosan kitejesedik rajtunk (Jelenések 3,1). – 1. Valóban, egy lépés választja el az életet a haláltól (3). Bármi történhet a következő percben… – 2. Igeszakaszunkban egy haragos okozza ezt a „halálos” élményt. Saul király, féltékenységében meg akarja ölni Dávidot (5–9). Ez az indulat olyannyira elhatalmasodott rajta, hogy már a saját fiát, Dávid barátját sem kímélte, feléje is repült a lándzsa (30–33). Az izzó harag nem ismer korlátokat, az izzó harag átragad másokra, sokakra, és tömegeket képes elpusztítani, közben nem ismer semmi szentet, se Istent, se embert (34). – 4. Egyetlen reménységünk van csak, de ez elég: – Isten gondot visel övéire, megtartja őket, amíg szolgálatuk van; – és a meghalásban is kegyelmével veszi őket körül, hogy Jézus Krisztus feltámadása által részesülhessenek az örök életben.

Márk 11,1–14

330. dicséret

A teljes igemagyarázat:

* Döbbenetes fordulat az ember életében az, amikor világossá lesz számára, hogy milyen közel jár minden percben a halálhoz.

A halált itt most ne „lelki” értelemben vegyük, hanem úgy, mint „meghalást”, hiszen Jézus Krisztus nélkül folyamatosan a halálban vagyunk és ez megtérés híján fokozatosan kitejesedik rajtunk (Jelenések 3,1).

– 1. Valóban, egy lépés választja el az életet a haláltól (3).

Bármi történhet a következő percben: egy váratlan fordulat, egy óvatlan mozdulat, egy baleset, egy lappangó betegség megjelenése, vagy éppen egy haragosunk elég ahhoz, hogy alapvetően megváltozzon az életünk, és megtapasztaljuk „azt az egy lépést”, a meghalás közelségét.

– 2. Igeszakaszunkban egy haragos okozza ezt a „halálos” élményt.

Dávid, és barátja, Saul fia, Jónátán számára is világossá lett, hogy Saul király, féltékenységében meg akarja ölni Dávidot (5–9).

Ez az indulat olyannyira elhatalmasodott rajta, hogy már a saját fiát, Dávid barátját sem kímélte, feléje is repült a lándzsa (30–33).

Az izzó harag nem ismer korlátokat, az izzó harag átragad másokra, sokakra, és tömegeket képes elpusztítani, közben nem ismer semmi szentet, se Istent, se embert (34).

– 3. Ha magunkban nézünk, az Isten színe előtt, még azt sem kérdezhetjük, hogy mi az én bűnöm (1), mit vétettem, hogy ilyen közel jött hozzám a halál; – hiszen bűnünk van bőven, teológiai értelemben.

Bár ennek ellenére állítom, hogy „emberileg” egy konkrét ügyben sokan lehettek ártatlanok (nem makulátlanok, hanem ártatlanok), és mégis meg kellett halniuk.

– 4. Egyetlen reménységünk van csak, de ez elég: Isten gondot visel övéire, megtartja őket, amíg szolgálatuk van, és a meghalásban is kegyelmével veszi körül őket, hogy Jézus Krisztus feltámadása által részesülhessenek az örök életben.

Hit által elmondhatjuk, hogy az itteni „vég”, nekünk az élet teljességének kezdete…