Sault elvetette az Isten, mert engedetlenné lett, hiszen az amálékiták feletti győzelem után visszatartottak maguknak a zsákmányból. Ráadásul Saul a számonkéréskor mindezt a népre hárítja, azt tartva, hogy ő teljesítette az Úr parancsát, legyőzte az ellenséget, és amit félretettek azok állataiból, azt az Úrnak való áldozatra szánták. Érted tettük Urunk! Ez ma is a legkegyesebb magyarázat, szinte mindenre. Még a nyilvánvaló bűnöket is meg tudjuk magyarázni, pedig ehelyett töredelmes szív és bűnbánat kellene (13-21). Sámuel prófétát meggyötrik az események (10-12),* de tartja magát az Úr döntéséhez, és elmondja Saulnak mindezt, hangsúlyozva, hogy Isten többre értékeli az engedelmességet, mint az áldozatot. Jézus Krisztus egyetlen, tökéletes áldozata pedig végképp erre indít bennünket: engedjünk az Úrnak, szeressük egymást, vagyis ne kényszerítsük egymást értelmetlen áldozatokba, mert az üdvösség az Úrban már a miénk. Nem az engedelmesség üdvözít, hanem az üdvbizonyosság tesz engedelmessé (22-23).

Márk 8,27-9,1

184. dicséret

* Sámuel egész éjszaka hánykolódik ágyában. Akinek fontos az Úr ügye, az szenved, ha baj, engedetlenség és konfliktus gyengíti a szent ügyet, és szenved még az elbukott szolgák miatt is…