Az Isten „személy”, akinek legfontosabb tevékenysége a mindent megelőző (19), cselekvő (9), valóságos szeretet (8); - értünk gyarló és hitetlen emberekért, és az egész világért (10). Ez a szeretet abban nyilvánult meg, úgy „láttatta magát” (12), hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk Őáltala (9). Ez az isteni szeretet a zsidók nyelvén „engesztelő áldozat a mi bűneinkért” (10); a keresztyénség nyelvén megváltó, üdvözítő szeretet (14); a szekularizált világ nyelvén az egyetlen, valóságos megoldás, gyógyulás, az egyetlen eredményes és nem önbecsapó „terápia”. Ez az isteni szeretet arra indít bennünket, akik Őhozzá tartozunk, hogy mi is szeressük egymást (11-12), legalább egymást (20-21). Ennél persze sokkal „tágabb” szeretetre lenne szükség. Az Ige azonban józan, még a „testvérek” közötti szeretetet sem túlozza el. Minden valóságos szeretet kezdete az, hogy nincs bennünk gyűlölet (20), hazugság, önző irigység és félelem (17-18). Erre az élő hitre és valóságos szeretetre magunktól nem vagyunk képesek, ezért az Úr Szentlelkét ajándékozza nekünk, aki erre képessé tesz bennünket (13-16).

Zsoltárok 18

326. dicséret