– 1. Jézus Krisztusban már megtörtént a lényeg: átmentünk a halálból az életbe (14). – 2. A „világ” az életet akarja, itt és most, és egyre mélyebbre jut a halálban, mert nem azé, aki akarja, hanem a könyörülő Istenen múlik minden (Róma 9,16). A világban az életet markoljuk, még többet és többet, gyorsabban, azonnal; - és kifolyik a kezünkből, mint a homok. Innen a gyűlölet, az agresszió a világban, ahol ütjük és vágjuk egymást (13). – 3. A gyűlöletre nagyon nehéz szeretettel felelni. Valójában lehetetlen. Csak Jézus Krisztusban lehetséges. De az Ige itt sem „idealizál”, nem az abszolút lehetetlennek tűnővel kezdi, hanem azzal, hogy először a Jézus Krisztusban testvéremet szeressem. Amíg őt valamilyen formában gyűlölöm, addig ne is akarjak továbblépni, mert könnyebb a „távoli világot” szeretni, mint azokat, akik éppen a közelemben élnek. Jézus Krisztus az életét adta értünk! Adjuk oda mi is az életünket a testvérünknek úgy, hogy megbocsátunk; ha nélkülözik, akkor segítjük; ha konkrétan bajba került, nem hagyjuk magára, még akkor sem, ha saját hibájából került volna mélységeibe (16-17).

Zsoltárok 15

15. zsoltár

* A teljes magyarázat:

Súlyos igeversek ezek. Baj, ha nem támad sokféle kérdésünk, miközben olvassuk a sorokat.

– 1. Jézus Krisztusban már megtörtént a lényeg: átmentünk a halálból az életbe. Ez csoda, kegyelem, ajándék. Mindenestül az Úr munkája. Itt nem a „természetes” folyamat történik: megyünk az életből a halál, a pusztulás felé, amely mindenre „kárt hoz”; hanem a „természetfeletti” folyamat érvényesül: megyünk a halálból az életbe. Sőt, Jézus Krisztusban ez már tény: átmentünk a halálból az életbe. Ami még ennél is több, hogy mi ezt tudjuk, minden körülmények között. Ez a hit (14).

– 2. A „világ” az életet akarja, itt és most, és egyre mélyebbre jut a halálban, mert nem azé, aki akarja, hanem a könyörülő Istenen múlik minden (Róma 9,16). A világban az életet markoljuk, még többet és többet, gyorsabban, azonnal; - és kifolyik a kezünkből, mint a homok. Innen a gyűlölet, az agresszió a világban, ahol ütjük és vágjuk egymást. Ne csodálkozzunk ezen. Most hagyjuk is azt, hogy ki kit éppen miért gyűlöl (13).

– 3. A gyűlöletre azonban nagyon nehéz szeretettel felelni. Valójában lehetetlen. „Természetes” úton, gyarló emberi természettel ez nem megy, csak „természetfeletti” módon, új természettel, újjászületve, Jézus Krisztusban lehetséges. De az Ige itt sem „idealizál”, nem az abszolút lehetetlennek tűnővel kezdi, hanem azzal, hogy először a Jézus Krisztusban testvéremet szeressem. Amíg őt valamilyen formában gyűlölöm, addig ne is akarjak továbblépni, mert könnyebb a „távoli világot” szeretni, mint azokat, akik éppen a közelemben élnek. Jézus Krisztus az életét adta értünk, adjuk oda mi is az életünket a testvérünknek úgy, hogy megbocsátunk, és ha konkrétan nélkülözik, akkor segítjük. Nem több, ennyi is elég lenne önfeláldozás címén: a konkrétan bajba került testvéreinket nem magukra hagyni, még akkor sem, ha saját hibájukból kerültek volna mélységeikbe. Márpedig igen „derekasan” cserben tudjuk hagyni egymást (16-17).

Szerző: refdunantul  2016.12.13. 04:00 komment

süti beállítások módosítása