Lehet-e autót vezetni, és az utasok biztonságáról gondoskodni, ha menet közben a kormányt az utasok össze-vissza rángatják. Ilyenkor egyetlen lehetőségünk, utasaink épsége érdekében is, hogy szigorúan rájuk parancsolunk: ebből elég volt, mert mindannyian odaveszünk. Ma különösen is aktuális az a kérdés, amit az apostol tesz fel a „problémás” korinthusiaknak: szelíden, vagy erélyesen menjek közétek? Elvadult világunk valójában nem hisz a szelídségben, a gyöngédségben. Valójában a problémákat egyházon belül is „erővel” akarjuk megoldani. A tapasztalatunk ugyanis az, hogy másként a rend nem tartható meg, és a szelíd embert mindig eltapossák. Tény, hogy ez a bűntől meghasadt világ ilyen. Jézus Krisztus is keresztre jutott. Isten azonban Jézus Krisztus feltámadásával nemcsak megmutatta, hogy az Ő gondolata az irgalom és a könyörület, hanem meg is váltott bennünket arra a csodára, hogy ha testben élünk is, ne test szerint hadakozzunk (1-2).*

Hóseás 2,1-15

228. dicséret

* Pál szinte kérleli a korinthusiakat, hogy ne kelljen erélyesnek lennie (2). Az apostol kérlelése azonban valójában az Isten felé elmondott könyörgés, amelyben arra kéri Urát, hogy mutassa meg gyenge, erőtlen szolgáján keresztül az Ő hatalmát, amely képes lerombolni minden gyarló emberi erődítményt, érdeket, gyilkos önzést, okoskodást; - és egyedül képes foglyul ejteni minden gondolatot a Jézus Krisztus iránti engedelmességre, az ebből fakadó irgalomra, de az ebből fakadó áldott rendre is. Urunk, köszönjük, hogy te ülsz a kormánynál, mi pedig nem kormányt rángató, akadékos utasok lehetünk, hanem boldog, egymásra odafigyelő utazók.