Jézus Krisztus a „jó illat”: egyeseknek „élet illata életre”, másoknak „halál illata halálra” (16). Kálvin hangsúlyozza, hogy mindig meg kell különböztetnünk az evangélium sajátos tisztét, miszerint az evangélium az élet szolgálata; - az evangélium járulékos tisztétől, melynek következtében az evangélium hirdetése, egyesek életében a „halál illatává” lehet. Látva a világ nagy hitetlenségét, vallásos köntösben is istentelenségét; - a tapasztalataink aláhúzhatják az Ige igazságát. Kálvin is utalt erre. Ezek az igei gondolatok azonban nagy alázatra kényszerítik Isten népét. Az üdvösség és a kárhozat kérdése kapcsán ugyanis nekünk mindent csakis az üdvösség felől szabad szemlélnünk. Kizárólag az élet pártján álló, mindent tökéletesen intéző Isten ügye az, hogy vannak-e hadifoglyok, mennyien vannak azok, és Ő azokat egykor kiszabadítja-e? (16) A kárhozat itt van, most van, Jézus Krisztus nélkül örökké van. A kárhozatról ezen túl még annyit mondhatunk, Paul Tillich teológussal együtt, hogy Isten szuverenitásához, hatalmához az is hozzátartozhat, hogy egyszer tisztára sepri a poklot; - ezt felvillantja, de nem garantálja (1Korinthus 15,28).

Énekek 5

148. zsoltár

* Jézus Krisztus nem azért jött a világra, hogy kárhoztassa a világot (János 12,47-48). Mi szükség is lett volna erre, hiszen Őnélküle mindannyian kárhozottak vagyunk. Ő a világ világossága, aki a hitetleneket megvakítja (János 8,12; János 9,39). Ő a szegletkő (1Péter 2,6), de sokaknak botránkozás köve (Róma 9,33).

Szerző: refdunantul  2016.10.28. 04:00