Olyan Istenünk van, aki a vigasztalás Istene (3). – 1. Erre a vigasztalásra szükségünk van, mert sokféle nyomorúságban fuldoklik az emberi élet, bárhol lélegzik is ezen a földtekén (4). – 2. Ezt a vigasztalást Jézus Krisztusban kapjuk, aki feltámadott a halálból. Csak Őbenne van vigasztalás. Őrajta kívül csak „kábítószer” létezik, hogy valahogy egy ideig kibírjuk. – 3. Ez a vigasztalás bőséges, olyannyira, hogy túlmutat a halálon, minden emberi nyomorúságon, és valódi, örök megoldást, azaz üdvösséget ajándékoz nekünk (5-6). Ez a vigasztalás olyan bőséges, hogy túlcsordul rajtunk, másokat is vigasztal (4). – 4. Ez a vigasztalás, minden időben reménységgel ruház fel (7; 10). – 5. Ez a vigasztalás erőt ad ahhoz, hogy ne feledkezzünk bele ennek a világnak nyomorúságába, vagy a saját bajainkba, hanem Jézus Krisztus ügyéért szolgáljunk, ha kell, szenvedjünk (6); - hiszen az Ő követése, ebben a világban a legnagyobb öröm, de mindig konkrét próbatételekkel terhelt (8-11).*

Énekek 1

427. dicséret

* Ezek soha nem terhelnek erőnk felett bennünket (8), de érlelik a hitünket, miközben az e-világi, Krisztusért vállalt konkrét bajokban is megtapasztaljuk az Úr szabadítását; - ahogy erről vall az apostol. Bizony mi magunk is bizonyságot tehetünk hasonlókról (8-11).

Szerző: refdunantul  2016.10.24. 04:00