Ezékiás helyreállította az istentiszteletet, és ezzel megmentette népét. Az élő Isten tiszteletére nem az Úrnak, hanem nekünk van szükségünk. Olyan ez, mint amikor a tátogó halat visszadobják a vízbe, azaz olyan, mint amikor visszakerülünk az „életelemünkbe”, ahol aztán a haldoklás helyett újra élünk (35). Az istentisztelet helyreállítása nem a saját elgondolásaik, kreatív ötleteik alapján, hanem az Úr rendelkezései szerint történt, amelyeket Dávid királynak adott az Isten, Gád és Nátán prófétákon keresztül (25). Eszerint mutatták be: - az előírt vétekáldozatokat (20-24); - a léviták hangszeres éneklése közben eszerint történt az égőáldozatok bemutatása (25-27). Ekként tisztult meg az Úr népe, akik örömmel hozták véres és hálaáldozataikat az Úr házába (31-35). Jézus Krisztus tökéletes áldozata óta ügyünk rendben van az Úr előtt, de életünk odaszentelése ma is elengedhetetlen, mégpedig nem a saját elgondolásaink, hanem az Úr akarata és rendelése szerint.

Efezus 2,1-10

432. dicséret

* A teljes magyarázat:

Ezékiás helyreállította az istentiszteletet, és ezzel megmentette népét.

– 1. Az élő Isten tiszteletére nem az Úrnak, hanem nekünk van szükségünk. Olyan ez, mint amikor a tátogó halat visszadobják a vízbe, azaz olyan, mint amikor visszakerülünk az „életelemünkbe”, ahol aztán a haldoklás helyett újra élünk (35).

– 2. Az istentisztelet helyreállítása nem a saját elgondolásaik, kreatív ötleteik alapján, hanem az Úr rendelkezései szerint történt, amelyeket Dávid királynak adott az Isten, Gád és Nátán prófétákon keresztül (25).

Eszerint mutatták be:

- az előírt vétekáldozatokat (20-24);

- a léviták hangszeres éneklése közben eszerint történt az égőáldozatok bemutatása (25-27).

- Így borult le az egész nép is az, áldozatok bemutatása közben; - és a vezető emberekkel együtt (!) dicsérték az Urat (28-30).

- Ekként tisztult meg az Úr népe, akik örömmel hozták véres és hálaáldozataikat az Úr házába (31-35).

Jézus Krisztus tökéletes áldozata óta ügyünk rendben van az Úr előtt, de életünk odaszentelése ma is elengedhetetlen, mégpedig nem a saját elgondolásaink, hanem az Úr akarata és rendelése szerint.

– 3. Az egész nép annak is örvendezett, micsoda belátás, hogy még idejében könyörült rajtuk az Úr, és „hamar”, a pusztulás előtt, örömmel és engedelmesen visszatérhettek az élő Isten tiszteletéhez. Ez a kettő így együtt is fontos: örömmel és engedelmesen, szívből és józanul.

– 4. Nem kommentálom azt a megállapítást, amit az istentisztelet helyreállítása során fűz hozzá a krónikás, bár sajnálom a „papokat”, akik sokféleképpen hátrányos helyzetűek: „A léviták ugyanis őszintébben törekedtek a maguk megszentelésére, mint a papok” (34).

Állítsd helyre hűtlen népedet, Urunk!

Szerző: refdunantul  2016.09.04. 04:00 komment

süti beállítások módosítása