Hogyan megy el az Isten embere innen? – 1. Egyik idős testvérem mondta nekem a következőket: Isten legnagyobb ajándéka az, amikor az ember, feladatát hitben és méltósággal elvégezve, betelt az élettel: vagyis hálával nyugtázhatja, hogy itt „ennyi” volt, „elég” volt, ezért reménységgel vágyik haza. Dávid megkapta ezt az ajándékot (1). – 2. Az ilyen ember nem hagy rendetlenséget maga után, hanem gondoskodik arról, hogy „örökségét” átadja Istentől rendelt „utódának”, és a szép rend, a nyugalom biztosítva legyen távozása után is (25). Aztán Isten mit készít majd a következő nemzedékeknek, az már nem az ő dolga. Az ilyen ember mindig úgy fekszik le, hogy „valami kicsit” megvalósít, Isten kegyelme által, az örök rendből; legalább úgy, hogy az íróasztalán este rendet tesz. Itt soha nincsenek készen a „dolgaink”, de mégis tudni kell majd egyszer hittel és rendben lezárni a földi életet. Erre mindig készen kell lenni (Máté 24,44). Így tett Dávid is (2). Így elmenni, kegyelem. – 3. Az ilyen ember számára legfontosabb az élő Isten tiszteletének továbbadása, annak minden szolgálatával, hagyományával és élő áldásával (3-32).*

Lukács 12,41-59

168. dicséret

* Lám, akkor a férfiasság „mércéje” az Isten szolgálatának lehetősége volt; ma pedig valami egészen más (4). Ahol az élő Isten tisztelete rendben van, ott minden egyéb rendezett, vagy rendezhető. Párhuzamos leírásokból tudjuk, hogy az itt olvasható „ideális” állapot csak a felszín, hiszen a háttérben akkor is voltak halálos csaták (3Mózes 10,1-7; 1Sámuel 22,11-20; 2Sámuel 8,17): Dávid ellen, a papok és a léviták között (12-13), a főpapi családok között. Mégis, ahol jelen van az élő Isten, ott még van valami remény, hogy lesz ez egyszer „jobb” is. Olyan jó tudni, hogy noha magától az életünk hamarosan megrothadna, mint másnapra az eper, de Ő „eltett”, megőrzött bennünket a Jézus Krisztusban, szebb időkre.

Szerző: refdunantul  2016.07.10. 04:00 komment

süti beállítások módosítása