Az Úr segítette győzelemre Dávidot (6). – 1. Ez a győzelem mindig konkrét (1-13). A konkrét győzelem mindig „leigázás”. Isten is ezt teszi velünk, Jézus Krisztusban leigázza népét, hogy az megadja végre magát Őneki. Amennyiben a győzelem gyarló emberi indulatból fakad, akkor mindig átok; amennyiben féltő szeretetből, akkor mindig áldás; ha pedig Isten megváltó szeretetéből fakad, akkor ez a leigázás, az „óember” megölése, maga az üdvösség. – 2. Ez a győzelem mindig egységbe tereli Isten népét, ahogy a mai igeszakaszban is olvashatjuk: Dávid mögött ott állnak a sajátjai, teljes egységben (12-16). Mennyire nem tudnak egymásra találni ma az Úr népének sokféle tagjai; ezért, mint levágott „darabok” vonaglanak, és még utolsó rángásukban odacsapnak a másiknak. – 3. Ez a győzelem a „zsákmányt” soha nem tartja meg magának, hanem hálás válaszként az Úr ügyére szenteli azt (8-11). Itt soha nem lehet szó csak a saját dicsőségünkről, saját javainkról, saját érdekeinkről és meglátásainkról.
Lukács 11,1-13
484. dicséret
* A teljes magyarázat:
Az Úr segítette győzelemre Dávidot (6).
– 1. Ez a győzelem mindig konkrét. Dávid legyőzte a korabeli, környező népeket: a filiszteusokat, a móábitákat, az arámiakat, az edomitákat és az ammoniakat. Érdemes lenne ezeknek a népeknek legalább részben a mai megfelelőit behelyettesíteni (1-13). A konkrét győzelem mindig „leigázás”. Isten is ezt teszi velünk, Jézus Krisztusban leigázza népét, hogy az megadja végre magát Őneki. Ez a leigázás azonban nem gyarló, erőszakos hatalmi győzelem, hanem a féltő szeretet győzelme; - de a legkonkrétabb győzelem. Amennyiben a győzelem gyarló emberi indulatból fakad, akkor mindig átok; amennyiben féltő szeretetből, akkor mindig áldás; ha pedig Isten megváltó szeretetéből fakad, akkor ez a leigázás, az „óember” megölése, maga az üdvösség.
– 2. Ez a győzelem mindig egységbe tereli Isten népét, ahogy a mai igeszakaszban is olvashatjuk: Dávid mögött ott állnak a sajátjai, teljes egységben: főtanácsosai, papjai, hadvezérei, kancellárjai; egész népe és minden segítője (12-16). A baj idején nem lehet a rész szerinti meglátásokra figyelni, csakis együtt odaállni az Úr ügye mögé. Egyébként, ha jobban megy sorunk, akkor se gyarló, rész szerinti meglátások kibogozásával űzzük el unalmunkat. Ebben a világban mindig lesz olyan áldott és fontos szolgálatunk, amely Isten népétől egységet követel; - nem egyformaságot, de egységet. Mennyire nem tudnak egymásra találni ma sem az Úr népének sokféle tagjai; ezért, mint levágott „darabok” vonaglanak, és még utolsó rángásukban odacsapnak a másiknak. Számos egyháztörténeti példát lehetne említeni erre, de elég a mába tekinteni: Az egyházvezetés mindig rossz, a megújulási mozgalmak egymással is hadakozásban állnak. Nem jó ez így, nem méltó hozzánk, nincs rajta áldás.
– 3. Ez a győzelem a „zsákmányt” soha nem tartja meg magának, hanem hálás válaszként az Úr ügyére szenteli azt (8-11). Itt soha nem lehet szó csak a saját dicsőségünkről, saját javainkról, saját érdekeinkről és meglátásainkról; noha éppen ez az a szolgálat, amely egyedül képes saját életünket, dolgainkat is meggazdagítani.
