Jefte javára legyen, hogy először békés úton próbálta megoldani a problémát, higgadtan tárgyalásokat kezdett. Az Úr Lelke munkált ekkor benne. - A tárgyalás azonban valójában lehetetlen. Ez az emberi bűn természete: ilyenkor ugyanis szembetűnő, hogy mindenki lecövekel, nem enged. Sőt, a bűnös világ jellemzője az is, hogy igazából nem is lehet engedni, mert saját magunkat adnánk fel. Az engedés nem csak elvtelen kompromisszumokat, torz békekötéseket, labilis szövetségeket hoz létre, hanem „öngyilkosságnak” is számíthat. Ez Jefte válaszából is egyértelműen kiderül (15-28). - Marad tehát a nyers erő, ami eldönti az eredményt. A történelem mindig erről szól. - De marad még valami: a bizonyosság, hogy a legvégsőkig megpróbáltuk békességben kezelni az adott helyzetet, és amikor mégis harcba kell indulni, akkor ebben velünk van az Isten.

2Péter 1,12-21

274. dicséret

* A teljes magyarázat:

- Jeftét kiközösítik féltestvérei, mert ő parázna nő gyermeke, ezért nem kaphat örökséget (1-2). - De mivel erős, tekintélyt parancsoló ember volt, nemcsak nincstelenek verődtek köré, hanem, amikor Isten népe bajba került, az ammóniak serege miatt, akkor Jeftéhez fordultak segítségért (2-7).

- Persze a segítségnek mindig ára van: „ha segítek, akkor én akarok a vezetőtök lenni”, - így állt elő nyíltan Jefte (8-11).

- Jefte javára legyen, hogy először békés úton próbálta megoldani a problémát, higgadtan tárgyalásokat kezdett. Az Úr Lelke munkált ekkor benne.

- A tárgyalás azonban valójában lehetetlen. Ez az emberi bűn természete, ilyenkor ugyanis szembetűnő, hogy mindenki lecövekel, nem enged. Sőt, a bűnös világ jellemzője az is, hogy igazából nem is lehet engedni, mert saját magunkat adnánk fel. Az engedés nemcsak elvtelen kompromisszumokat, torz békekötéseket, labilis szövetségeket hoz létre, hanem „öngyilkosságnak” is számíthat. Ez Jefte válaszából is egyértelműen kiderül (15-28).

- Marad tehát a nyers erő, ami eldönti az eredményt. A történelem mindig erről szól.

- De marad még valami: a bizonyosság, hogy a legvégsőkig megpróbáltuk békességben kezelni az adott helyzetet, és amikor mégis harcba kell indulni, akkor ebben velünk van az Isten. Hiszen ebben a harcban mi nem magunkat, hanem az Urat képviseljük, ahogy Jefte is az Úr nevében indult el (27-28).

- Ám a fent megfogalmazott gondolat egyben a legnehezebb kérdés is: amikor az Úr nevében indulunk, valóban Őt képviseljük-e; amikor Őt emlegetjük, mint igaz bíránkat, nem a saját gyarló igazunk érvényesülését akarjuk-e elérni?

- Egy biztos, Ő igaz bíró, népét pedig soha nem engedi el, még gyarlóságainak sokasága ellenére sem (27).