Az Ószövetség rámutat arra, amibe Jézus Krisztus belehalt a kereszten. Isten népe békés szándékkal, korrekten, az ellátásért pénzt fizetve kért átmenetelt Szíhón országán, Hesbón királyának földjén (29-30). A békés, korrekt, jó szándéknak azonban ebben a világban halálos visszaélés a jutalma, szenvedés, kereszt és halál. Persze a történések mögött mélyebb réteget is megmutat az Ige. Isten keményítette meg Szíhón király szívét, hogy ezzel itt-most (kivételesen) az „erő” eszközét engedélyezze népe számára. Ez nem azt jelenti, hogy fegyverekkel el lehet foglalni egy földet, és ki lehet irtani mindenkit (34), aki a jó-szándékunk ellenére nekünk támadt. Ez „leírás” a világ „nyomorúságos megoldásaira” mutat rá. Ez nem Isten eredetei szándéka, de a háttérben Ő tartja kezében az eseményeket, hogy megláttassa, milyen bűnös rendszerekben működik a világ. Ebben a helyzetben Jézus Krisztusra van szükség, aki elhordozza a békés szándék, az irgalom halálos keresztjét, hogy újjászülje ezt a világot.*

Jelenések 2,8-11

461. dicséret

* Krisztus már eljött, de a bűnös rendszerek még mindig működnek, ám hatalmuk már megdőlt. Ma éppen fordítva működnek ezek a bűnös rendszerek – fegyver nélkül győznek le bennünket, hogy még esélyünk se legyen védekezni, sőt krisztusian befogadni legyen csak esélyünk, akik aztán majd ránk támadnak. Egy biztos, Isten az Úr, amit a kezünkbe ad, az a miénk; amit nem ad kezünkbe, arra ne merjünk kívánsággal tekinteni. Ne felejtsük el, sokkal többet kell nekünk adni, mint amit Ő ad a kezünkbe.