Döbbenetes, hogy a sorvadt kezű ember nyomorúsága itt csak arra alkalom, hogy elvi, teológiai vitákra indítsa korának vallásos elitjét. Nincs ennél nagyobb kegyetlenség, mert ma is vallási viták miatt pusztulnak el sokan. Az igaz hit soha nem elmélet, pláne nem csupán tan, hanem mindig a rászoruló emberhez lehajló, segítő isteni szeretet, amelyben ott van Krisztus megváltó szeretete. Ha az állatot kisegítik a veremből a nyugalom napján, még a kegyesek is, akkor az emberrel mostohábban lehet bánni, mint az állattal, ha valamiféle verembe esett? Jézus Krisztusban beteljesedett Ézsaiás szava (Ézsaiás 42,1-4), miszerint az eljövendő, szabadító Úr hatalma szelídségében mutatkozik meg: nem kiált, nem lármáz; ami „megtört” azt oltalmazza, ami „pislog”, azt védelmezi (16-21). Hol van ez a szelídség manapság? A mai „hithősök” is hangos, kemény, karcos daliák (minden kultúrában); akik legfeljebb a teológiai (vallási) vitákra, harcokra készek, az „igaz hit” védelmére; de valójában a törött lábú kutyámat sem bíznám rájuk.

Ézsaiás 59

206. dicséret

* A teljes magyarázat:

Szombaton a zsinagógában látnak egy sorvadt kezű embert.

– 1. Döbbenetes, hogy a sorvadt kezű ember nyomorúsága itt csak arra alkalom, hogy elvi, teológiai vitákra indítsa korának vallásos elitjét. Nincs ennél nagyobb kegyetlenség, mert ma is vallási viták miatt pusztulnak el sokan. Most hagyjuk az elvi, teológiai, vallási igazságot, mert Jézus Krisztus éppen arra mutat rá, hogy az „igaz hit” soha nem lehet ilyen; - az igaz hit soha nem elmélet, pláne nem csupán tan, hanem mindig a rászoruló emberhez lehajló, segítő isteni szeretet, amelyben ott van Krisztus megváltó szeretete. Ha az állatot kisegítik a veremből a nyugalom napján, még a kegyesek is, akkor az emberrel mostohábban lehet bánni, mint az állattal, ha valamiféle verembe esett? Egyébként pedig mindig az embert kell nézni, valamint együtt minden élőt, és az „élő lakott földet”; különösen azt, amelyik szükséget szenved (9-11).

– 2. Szabad tehát jót tenni a nyugalom napján is, mert a vallási szabály nem önmagáért van (12). Ezután Jézus Krisztus meggyógyítja a sorvadt kezű embert, így szavainak igazságát isteni hatalmával is igazolja (13). A farizeusok azonban nem szokták meg, hogy ellent mondanak nekik, ezért a gyarló önhittség és hiú irigység a gyilkos indulatig vezette őket: elhatározták, hogy végeznek Jézussal (14). Ezek a „hívő kegyesek” meg akarják ölni azt, aki jót tett egy embertársukkal. Ő azonban eltávozott a közelükből, mert még nem jött el halálának ideje, közben sokakon könyörült (15).

– 3. Jézus Krisztusban beteljesedett Ézsaiás szava (Ézsaiás 42,1-4), miszerint az eljövendő, szabadító Úr hatalma szelídségében mutatkozik meg: nem kiált, nem lármáz; ami „megtört” azt oltalmazza, ami „pislog”, azt védelmezi (16-21). Hol van ez a szelídség manapság? Még az egyházban is alig van nyoma. A mai hithősök is hangos, kemény, karcos daliák; akik legfeljebb a teológiai vitákra készek, az igaz hit védelmére; de valójában a törött lábú kutyámat sem bíznám rájuk.

Szerző: refdunantul  2016.02.16. 04:00 komment

süti beállítások módosítása