Jöjjetek, hangzik a hívás (28). De az jöhet, akit vonz az Atya. Vannak ugyanis olyanok, akik elől elrejti Isten az Ő igazságát (25), és vannak olyanok, akiknek ezt kijelenti; - mert ezt Ő így tartotta jónak (26), a Jézus Krisztusban (27). Sok bölcs és értelmes nem jut az örökkévaló lényeg közelébe, és sokan, akik a világ szemében erőtlenek és megvetettek, kapják a mennyei kincseket (1Korinthus 1,27-29). Gyermekké kell lenni; olyanná, aki felnőttként is tudja, bármennyire „ugrál és futkos”, és ebben majd „kidől”; akkor lesz Valaki, aki örökkévaló szeretettel gondoskodik róla. Kegyelmi állapotban van az olyan ember, aki láthatóan elfárad és megfárad, akit láthatóan sok minden bántóan fáraszt ebben a világban. Mindez mennyei jel, hogy az ilyen ember jöhet, sőt már úton van az Úr felé, hogy megnyugodhasson az Ő közelében. Ehhez az utazáshoz pedig „igát”, erőt, alázatot és szelídséget kap (29).*

Ézsaiás 57

152. dicséret

* Kiegészítő gondolatok az igeszakaszhoz:

- Sok itt a bölcs, az okos, a tehetséges és a szép (25). Szereti, tiszteli őket a világ; sokaktól tartanak is, mert nincs veszélyesebb, mint amikor valaki tudja is magáról, hogy ő okos, tehetséges és szép. Az ilyenek még a fáradt alázat köntösében is tudják és ki is használják ezt, nem szándékosan is, a maguk javára. Tudom, ezek általánosságok, de ezer konkrétumot említhetnék.

- Még kínosabb, ha valaki nem okos és bölcs, de ezt gondolja magáról.

- A mi Urunk hangsúlyozza, hogy Isten kijelentése nem a világ szerinti bölcseké és értelmeseké, hanem azoké, akik olyanok, mint az a kisgyermek, aki tudja, hogy mindenben a szüleire szorul. Aki felnőttként is megmarad, teológiai értelemben gyermeknek (25). Kegyelmi állapot ez, a rászorultság állapota. Isten előtt nem lehetek magabiztos; és nem baj, ha ez a rászorultság az emberek előtt is látszik rajtam, még ha kockázatos is. Az alázat, a szelídség láthatóságának krisztusian kockázatos felvállalása ez (29).

- Isten azokat választotta ki, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket; és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek (25); és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket (1Korinthus 1,27-28).