Keresztelő János a legnagyobb volt ebben a világban, mert Isten üdvtervében ő tölthette be a legjelentősebb szerepet, mint ilyen értelemben utolsó próféta, meghirdetve: a Megváltó itt van, készüljünk. Mégis ő a „legkisebb” odaát, mert a jelenvaló áldásban már közvetlenül részesülhet az, aki az Úr Jézus Krisztusban hisz. Minden itteni „nagyságnál” nagyobb áldás ez. Félre ne értsük az Igét, hiszen amikor Keresztelő Jánosról, mint legnagyobbról és mégis legkisebbről beszél, akkor arra akar rámutatni az Úr szava, hogy Jézus Krisztusban új időszámítás kezdődött, teljesen új élettel, amiben az emberi „nagyságról” alkotott értékítélet is alapjaiban változik meg. Az a „nagy”, akit Jézus Krisztus ingyen kegyelme megváltott, legyen bár ebben a világban bármilyen lenézett is az illető. Tehát nem az okos, a szép, a tehetséges, a zseni; nem is a vallásos zseni és a híres kegyes a „nagy” valójában; hanem ők a legkisebbek az új világrend szerint, mindaddig, amíg Jézus Krisztus megváltó, jelenvaló kegyelmében nem részesültek. Ez a tény megtérést hirdet (7-15), hiszen emberi tapasztalataink igazolják, hogy minden emberi, itteni nagyság megfakul.*

Ézsaiás 55

475. dicséret

* Jézus Krisztus más volt, mint Keresztelő János. Ez utóbbi kemény, igénytelen, zord prófétai egyéniség volt, aki kivonta magát népe életéből a pusztai magányosságba, onnan kiáltott népére, a bűnbánat és a megtérés fontosságát hirdetve. Jézus azonban közösséget vállalt népével, jelen volt életükben, örömeikben és bajaikban. Sokakra azonban egyik „módszer” sem hatott és nem tértek meg, mert olyanok voltak, mint a durcás kisgyerekek; sem ez, sem az nem volt jó nekik (16-19); nem tudtak megtérni. A megtérés is kegyelem.

Szerző: refdunantul  2016.02.12. 04:00 komment

süti beállítások módosítása