Jézus Krisztus a végérvényes és egyetlen főpap; - ez a levél másik nagy főtémája. Akkor sokan értették ezt a képet, hogy „főpap”. A mai ember számára ez a szakasz nehéz, „idegen”, érthetetlen. – 1. Évente egyszer a főpap, a magáért is elvégzett tisztulási szertartások után bemehetett a szentek szentjébe (2-3), hogy a népért bemutatott engesztelő áldozat vérét bevigye oda (2), és embertársaiért is rendezze az Isten elé tartozó dolgokat (1). – 2. Jézus Krisztus ugyanezt tette, mint ember, mint elhívott főpap; de Isten fiaként végérvényesen és tökéletesen, mint legfőbb főpap, örök üdvösséget szerezve azoknak, akik engednek Őneki. – 3. Miről van itt szó? Arról, hogy van valaki, aki tökéletesen, egyszer és mindenkorra, örökre rendezi dolgainkat (1); mindazt, amit mi Istennel szemben, és ennek nyomán egymással szemben is halálosan elrontottunk. Jézus Krisztus rendezte dolgainkat, azzal az isteni hatalommal, amely még a halál felett is Úr; ugyanakkor tökéletes emberként, könyörgésekkel, esedezésekkel, erős kiáltásokkal és könnyek között (7).

Ézsaiás 3,1-4,1

328. dicséret

* - Senki sem lehetett főpap, csak Isten elhívása szerint, ez még Jézus Krisztus esetében is így volt (4-6; Zsoltárok 2,7; Zsoltárok 110,4). A főpap maga is ember volt, aki tudta, mit jelent az „emberlét”, és könyörgésekkel, esedezésekkel járult a hatalmas Isten elé, akinek van hatalma szabadulást adni (7-10).
- Emberként még Ő is a szenvedéseiből tanulta meg az engedelmességet (8), Istenként azonban mindvégig tökéletesen engedelmes maradt, szíve utolsó dobbanásáig. Számunkra pedig szól az evangélium: feltámadott, legyőzte a halált. Micsoda öröm, rendezve vannak a dolgaink; élhetünk Isten dicsőségére és egymást szeretve.

Szerző: refdunantul  2015.12.20. 04:00 komment

süti beállítások módosítása