Istenünk, tisztíts meg bennünket: törd össze harciasságunkat, rombold szét erődítményeinket, verd ki kezünkből varázsszereinket, döntsd le bálványainkat, hogy csak Tebenned bízhassunk (9-14); de Te légy erős bástyánk! - Hiszen csak így lehetünk mások számára harmat, záporeső, amely felfrissít és életet ad. Nem mi, hanem Te cselekszed ezeket; köszönjük, hogy általunk (6). - Áldott légy, hogy azt is világossá teszed számunkra, hogy a záporeső nem mindig éltet, hanem valamikor gátakat tör, új medreket váj, és elsodorja azt, ami útjában áll (7-8). Ilyenné is lehet Isten népe? Ilyenné csak Isten lehet. Mi azért nem lehetünk pusztító zápor, csak éltető, mert mi valójában mindig saját, gyarló emberi indulatainkból törjük át a gátakat, az pedig irgalmatlan pusztítást jelenthet. Mi nem irthatjuk ki ellenségeinket (8; Máté 5,44). Ez azonban azt jelenti, hogy az ellenség írt ki minket? Mi nem vagyunk krisztusok, legfeljebb krisztusiak lehetünk, hol láthatóbban, hol gyarlóbban; akik csakis Jézus Krisztus megváltó kegyelméből élnek. Védhetjük-e Krisztus ügyét, másokat eltiporva? Ez akkor is kérdés, ha nem mi, hanem ők támadnak ránk? Urunk, harmat akarunk lenni, éltető és nem pusztító zápor; miközben a Te indulatoddal akarjuk védeni a ránk bízott ügyedet. Segíts eligazodni!

2Timóteus 2,8-13

276. dicséret