Az Ige figyelmezteti Isten mindenkori népét, annak hűtlenségére. Ez a hűtlenség abban áll, hogy Isten népe sem nem szeret, vagyis nem vállalja a szeretet krisztusi kockázatát; - sem nem képviseli egyértelműen az Úr ügyét a világban; - hanem az Isten nevét emlegetve ugyan, pontosan ugyanazt teszi, amit Isten a világban már megítélt. Ezért a próféta Isten népéhez joggal szól keményen; rájuk kiált, hogy az Ő jogos ítélete elől nem tudnak elmenekülni (2-4). Valójában Isten ítélete elsőként Isten hűtlen népét éri el, először saját népének üt oda az Úr (1), és csak utána rendíti meg az egész földet (5-6). Soha ne felejtsük azonban, hogy Isten mindig féltő szeretettel szól rá Övéire, a megmentés szándékával; megrostál, de nem pusztít el; megpróbál, hogy felrázzon (7-10). Figyeljük meg, milyen gyönyörű ez a kép, megrostál, hogy megtisztuljunk, feléledjünk, megelevenedjünk; de egy szem sem eshetik le közülünk a földre (9).

1Timóteus 5,17-20

265. dicséret