Vegyük hozzá ehhez a diagnózishoz az Úr Igéjét, miszerint a bizonyos ponton túl megélt jólét istentelenné, embertelenné tesz, mondjuk ki, semmivé tesz, ahol az érdek felülír minden „önazonosságot”. A gondtalanság, az elbizakodottság, a gőgös előkelőség, a heverészés, terpeszkedés, danolászás minden tekintetben megöl (1-4). Higgyük el, hogy áldás alatt van az, akinek meg kell küzdeni minden napjáért, de akit az Úr megáld ebben a küzdelemben. Ugyanakkor átok, ítélet alatt vannak azok, akik „mások nyáját erőszakkal elragadva” gazdagodnak meg, és kapcsolataik, meg mindenféle „tőkéjük” révén csúcsokra jutnak, és amikor énekelnek, még el is hiszik, hogy énekük olyan szép, mint Dávidé (3-4). A diagnózis csúcsa az a mondat, amikor a próféta kimondja, hogy mindenük megvan, de az Úr ügyével nem törődnek. Persze az Úr önmagának is elégséges, Ő nem igényli, hogy törődjünk Ővele, erre nekünk van szükségünk, hogy valóban éljünk. „József romlása”, az Úr ügyének romlását, valójában a mi romlásunkat jelenti (6).**

1Timóteus 4,1-5

278. dicséret

* Rólunk szól, nekünk szól a mai Ige. A keresztyénség krisztusi szeretetből fakadó nyitottsága tette lehetővé a különböző megújulási mozgalmak, írásértelmezések, kegyességi irányzatok egymás mellett élését, amelynek számtalan össztársadalmi hozadéka lehetett: demokrácia, szabadságjogok, az ember méltóságának felfedezése, és mindenki számára, aki valamit akar tenni saját élete érdekében, a viszonylagos jólét is a keresztyénség nyitott, krisztusi szeretetprogramjából következhetett. Minden áldása mellett ma már látjuk ennek óriási veszélyeit, miszerint egy határon túl a nyitott szeretet gyilkos és öngyilkos szeretet. A nyitott szeretetre nem alkalmas a „bűnös” ember, ezért kell Isten törvényének szigora. Az ember bűnének igazi mélységét az mutatja, hogy még az Isten igazságát és az ember javát szolgáló isteni törvényt is képesek lennénk halált hozó méreggé tenni, hamisan nyitott, érzelmeskedő szeretetünkkel, ha az Úr azt hagyná (12-14).

** A próféta figyelmeztet, felsorol észak-szíriai, filiszteus városokat (2), valamint a Jordán keleti partján található településeket (13), amelyeknek a nevük is üzenetet hordoz (semmi, önhitt erő), és amelyeket az asszírok már elfoglaltak (Kr. e. 738.): nincs tehát messze a romlás. Ez a romlás teljes pusztulást jelent, Őelőle nem lehet elbújni (8-11). Csak a Jézus Krisztusban való szent elrejtettség az egyetlen védelem (10).