Pál Jézus Krisztus szolgája, ezért szabaddá lett arra, hogy zsidóknak zsidóvá, görögöknek göröggé, erőtleneknek erőtlenné, mindeneknek mindenné lett, hogy az evangéliumot hirdethesse sokaknak, hiszen az evangélium egyetemes üzenet, vagyis kulturális korlátok nem emelhetnek gátat a megváltás örömhíre előtt. Ez persze nem jelenti azt, hogy az eredmény garantált; vagy azt, hogy más kultúrákat ne tartanánk tiszteletben; sőt, azok ismeretében kaphatjuk csak meg a „kulcsot” a sokféle emberi életek kapujához, a többi pedig a Szentlélek dolga (20-22). Pál szavai azonban nem jelentik azt, hogy bárkiket is „kiszolgált” volna, valamiféle olcsó alkalmazkodással, hanem éppen ellenkezőleg; mindenütt Krisztus szolgájaként, hűséggel hirdette az evangéliumot, de „leföldelve”, tudva, hogy hol, kiknek beszél (19). Micsoda áldás, aki így hirdeti az evangéliumot, az maga is részesül annak javaiban, áldásaiban (23).

2Királyok 9

58. zsoltár

* Pál szabad mindenkivel szemben, hiszen Jézus Krisztus megváltó irgalma szabaddá tesz minket. Ez a szabadság az evangélium szolgálatában lesz valósággá, bárhol is végezzük a feladatunkat, az élet színterén. Tehát, a Krisztusban való szabadság ebben a világban mindig szolgálatban, szent „szolgaságban” mutatkozik meg, hiszen a Krisztus él és cselekszik bennem. A krisztusi szabadság nem önkiélés, hanem önkorlátozás (Isten dicsőségére, a másik ember javára, ebben a világban mindenképpen); de éppen ebben az önátadásban tapasztalhatjuk meg egyedül saját életünk kiteljesedését is, ami nélkülözhetetlen szempont (19).