A hit fontos eleme a Bibliából táplálkozó ismeret, hiszen tudnunk kell, mit hiszünk, és erről másoknak is csak egyre érettebb hitismeret birtokában tudunk bizonyságot tenni. Ugyanakkor hiába akarnánk a kijelentésből egy tökéletes és teljes rendszert létrehozni, mert Isten azt nem arra adta nekünk, hanem arra kaptuk az Igét, hogy Jézus Krisztusra tekintve meglássuk megváltásunkat. Ezért kimondhatjuk, hogy nélkülözhetetlen a hitismeret, de ez nem tehet bennünket elbizakodottakká. Bizony az ismeretnél sokkal többet épít a szeretet (1-3); pontosabban fogalmazva, a szeretetben megélt ismeret lesz áldássá.* Ennek igazolása az itt felvetett kérdést. Mit szabad egy hívő embernek, és mit nem; - mit ehet, mit ihat, és mit nem; - mivel élhet, és mivel nem; - kikkel vállalhat közösséget, és kikkel nem? Pál erre egyértelmű választ ad: az ismeretet szeretetben élhetjük meg. Aki hitében erős, az szabad mindenben (8). De az „erős” felelősséggel tartozik a még hitben gyengébbekért, ezért szabadságával nem él, ha ezzel a hitben erőtlenebbet megbotránkoztatná (9-13).**

2Királyok 8,1-6

486. dicséret

* Ez a krisztusi út. Kár, hogy ezt ugyan hangoztatjuk, de valójában sem az egyházban, sem a világban nem vesszük komolyan; sőt, rangsorban osztályozzuk egymást, mint a marhákat a vagonban, miközben a szeretet meghidegül bennünk. Jó lesz majd ebből a „játékból” kiszállni, aztán püföljék egymást a ringben azok, akik ezt élvezik. Pogányabb gondolkodás az okosak és a szépek bálványozása, mint annak idején Korinthusban, a sokféle bálvány, ami akkor is „sakkban” tartotta a keresztyéneket (4-7). Ez az, ami igazán megbotránkoztató (13). Sok okost láttam már megbutulni, sok szépet rondán megöregedni, és sok felfuvalkodott szuperhívőt elbukni. A kegyelem az, ami épít; - aztán alázatban adatik, szeretetben az építő ismeret is.

** A bálványáldozati hús kérdése a „pogányokkal” való közösség lehetőségeit feszegeti, és valójában az egész problémának akkori konkretizálása; de a kérdés ma is aktuális. Urunk, növeld a hitünket, hogy a „pogány világgal” közösségben lehessünk, de ne a „pogány világ” hasson ránk.