ISTEN AZ, AKI MEGTART. Micsoda ellentmondás; amit az ember csodál (2), azt Jézus Krisztus megítéli, és annak pusztulását jelenti be (2). Amit az ember nagynak tart, az Jézus Krisztus szemében múlandó. Ez így volt a jeruzsálemi templommal is, amely Nagy Heródes általi, újjáépített formájában, valóban csodálatos látvány lehetett. A pusztulás ítélete alatt áll minden; legyen az templom, kegyesség, emberi siker, kapcsolat, maga az élet; amely, bármilyen „gyönyörű” is, mégis nélkülözi az Urat, és így előbb utóbb nem marad belőle „kő kövön” (2). Sem vallás, sem templom, sem kultusz, sem szépség, sem tehetség, sem hatalom; semmiféle itteni „csodadolog” nem kerülheti el a pusztulást, az örök élet királya nélkül; sőt, összedől, megrothad, kárrá és szemétté lesz (Filippi 3,8).* Mi azonban ne rémüljünk meg (7), hanem higgyünk az Úrban mindvégig, csakis Őt csodálva (13). /Jézus jövendölése a templomról – A nagy megpróbáltatások ideje/

1Királyok 10

499. dicséret

* Nem kell kérdezgetnünk és számolgatnunk, hogy mikor történnek majd meg mindezek, és mik lesznek a közelgő jelek; hiszen ezek folyamatosan történnek: mindig jöttek és jönnek „melldöngetve” az Úr nevében (5-6); mindig voltak háborúk, földrengések és éhínségek (7-8). Mindezeknek meg kell történni, mint a szülés előtti fájdalomnak; hogy létrejöhessen egy új világ, amelyben igazság és szeretet lakozik, az élő Isten színe előtt, és ahol végre nem a pusztulásra valót csodálják az emberek. Tehát ne rémüljünk meg (7), hanem higgyünk az Úrban mindvégig, csakis Őt csodálva (13).

Szerző: refdunantul  2015.09.12. 04:00 komment

süti beállítások módosítása