PÁL RÓMÁBAN.* Pált testvérek fogadták még a „pogány” Rómában is (14-15). Az apostol kétéves római fogságában is az evangéliumot hirdette. Isten kegyelmes volt hozzá; külön szálláson raboskodott, úgynevezett házi őrizetben lehetett (16). Bizonyságtétele nem volt mentes a személyes tapasztalatoktól sem, hiszen a római zsidók elöljáróinak részletesen elbeszélte, miként alakult az ügye, attól fogva, hogy Jeruzsálembe visszaérkezett (16-20). Valóban, az ember egy határon túl nem mindig tudja magát függetleníteni attól, amit átélt, elszenvedett, a Jézus Krisztus ügyéért; de ez a tapasztalat mindig csak mellékes lehet ahhoz képest, hogy Izráel és a világ reménységéért vállaljuk a próbatételeket (20). Pál szolgálatának lényege tehát az volt, hogy bátran, az akadályokkal sem törődve (31) bizonyságot tegyen az Isten országáról, és Jézus Krisztusról, az Isten konkrét kijelentése, a törvény és a próféták által (23). Egyesek hittek, mások nem hittek (Ézsaiás 6,9-10), de ez már az Úr hatásköre (24-28). Amikor Pál elvégezte küldetését, „szó nélkül” félreállt, legalábbis az Ige nem ír ezzel kapcsolatosan semmit.

2Mózes 14

380. dicséret

* Megérkezni a tengerről a szárazföldre, micsoda kegyelem, manapság pedig fájdalmas aktualitása van ennek az üzenetnek, ahogy ezrek kelnek át a Földközi-tengeren, sokan ott vesznek; - miközben nem tudjuk, hogyan szemléljük Istennek kedves módon ezt a jelenséget.