PÁL MÁLTA SZIGETÉN. Nagy kérdés, ki a barbár? A Biblia emberképe alapján bátran mondhatjuk, hogy az ember, élő hit nélkül, bármikor barbárrá lehet; helyzettől függ.* Barbárság minden rejtett és nyílt agresszivitás, annak hitetlen, vagy kegyes formája egyaránt, de barbárság az a „nihil” is, amiben az elkényeztetett, nyugati generáció belenő a világba. A „Vad Fruttik” zenekar dalai döbbenetesen kifejezik ezt az életérzést. Ugyanakkor barbárbárság minden babonaság is (3-10).** Mégis, tart még a kegyelmi idő, és Isten Szentlelkének „általános munkája” elvégzi azt, hogy „alaphelyzetekben” tudjunk emberséget tanúsítani egymás iránt. Málta szigetén, a barbárok emberségesen bántak a hajótöröttekkel (1-2). Igénkben a „barbár” kifejezés az ott lakó népcsoportra vonatkozó kifejezés, de mi bátran gondoljunk többre, ahogy azt teológiai összefüggésekben felvázoltuk. Minden emberség, egymás iránti tisztelet (10), Isten Lelkének munkája ma is, egy „sokféle módon” barbár világban.

2Mózes 13

124. zsoltár

* Ezt a teológiai igazságot a tapasztalataink alátámasztják. Ez az eredendő bűn.

** …a babonaság, amely nemcsak akkor, az ott lakókat irányította, hanem ma is fogva tart sokakat; másként a „felvilágosult” földrészeken, és másként Afrikában, vagy Ázsiában. Rettenetes dolgok történnek babonaság okán a világban. Igeszakaszunkban is milyen végletekre képes a babonaság: először halálra méltó gyilkosnak, majd istennek tartják Pált, a vipera marása okán (3-6), később Isten gyógyító hatalma okán, amit egy időre az apostolnak ajándékozott az Úr, ott Málta szigetén is (7-10). Az élő, krisztusi, irgalmas hit segíthet; de ez sajnos nem mindig egyenlő azzal, ahogy a keresztyénség ezt a hitet hirdeti, megéli, kommunikálja.

Szerző: refdunantul  2015.07.30. 04:00 komment

süti beállítások módosítása