PÁL VÉDEKEZÉSE FÉLIX ELŐTT. Életünk akkor nyer értelmet, ha több puszta védekezésnél, önmagunk képviseleténél, és mindenkor rámutat a megváltó Jézus Krisztusra, miközben nyitott szeretettel fordul mindenki felé. Az apostol imádkozni jött a városba, senkivel nem vitatkozott, lázadást nem szított; ezzel védekezik Felix helytartó előtt, az ellene elhangzott vádak kapcsán (11-13). Az apostol azonban elsősorban nem védekezik, hanem hitvallást tesz, ez itt a lényeg; nem önmagát védi, hanem megvallja, hogy „a názáreti irányzat követője" ő is. Ugyanakkor Pál határozottan elutasította, hogy itt valamiféle eretnek szektáról lenne szó. A következőképpen tette ezt (14-16): - szolgálok atyáim istenének; - hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek és meg van írva a próféták könyvében; - remélem Istentől, hogy lesz feltámadás, vagyis mindenkinek meg kell állni Isten színe előtt (21; Filippi 2,10-11); - arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen.* Pál tehát vallja, hogy ő nem valamiféle „újító”, hiszen hűen őrizte ősei hitét; de határozottan vallja, hogy Jézus Krisztus útja az Ószövetség közvetlen folytatása, hiszen az Írások ígéretei Jézus Krisztusban teljesedtek be.

2Mózes 7,1-25

94. zsoltár

* Ezzel a hitvallással az apostol egyértelművé tette, hogy hite megegyezik Isten népének hitével: egy Istent szolgálnak, ugyanazokban az igazságokban hisznek, ugyanaz a reménységük, ugyanaz a cél lebeg szemük előtt.