Péter, a megtért, hívő zsidó ember, aki már ismerte Jézus Krisztust, és biztos volt abban, hogy ő már mindent tud, még az üdvösség tekintetében is. Meg volt győződve arról, hogy az üdvösség a Jézus Krisztusban megtért zsidóké. Korának szokása szerint, pogányok házába továbbra sem lépett be ez a Péter, még Jézus Krisztussal a szívében sem. Hívő volt, de még „szűkkeblű” volt, nem volt benne szeretet. Ezért kellett találkoznia a megtért, zsidó Péternek a pogány római Kornéliusszal; - mindkettőjüknek pedig együtt Jézus Krisztussal. Isten, Kornéliuszt mennyei követekkel (3-6), Pétert egy látomással készítette fel erre a találkozásra (9-16), hogy amit Isten megtisztított, azt Péter se mondja tisztátalannak (15), vagyis ne legyen szűkebb a szíve, mint amilyen az Istené.** Óriási fordulat, nyitás, evangélium: Péter behívta, és vendégül látta Kornéliusz követeit (23).

1Mózes 27,1-33

51. zsoltár

* A pogány, de már „vallásos” Kornéliusz, és a már „megtért”, zsidó Péter találkozását készíti elő ez az igeszakasz. Mindkettőjüknek szükségük van erre a találkozásra. Ezt, Kornéliuszra nézve, kifejtettük tegnap. De erre a találkozásra Péternek is szüksége volt.

** Ma is sok kegyes, hívő, vallásos embert hordoz ez a földteke, de valójában mindenki a maga hitét, kegyességét éli, és sokszor nagy „homály”, vagy túl „lehatárolt” az egész; - mindkettő félelmetes, és egyik sem elég. Jézus Krisztus az egyetlen, aki mindenfajta hit méltó tárgya lehet. Sőt, Ő az élő hit alanya is, mert Ő támasztja bennünk a hitet.