Déri János, egykori riporterünk, halála előtti nyilatkozata került elém „véletlenül” az interneten. Minden átalakul a halál közelében, és amit itt fontosnak tartottunk, egyszerre semmivé lesz. Sok leckén, szenvedésen át „tudja” Isten kimunkálni engedetlen szívünkben az élő hitet. Isten munkálkodik értünk. Ezért küldte el Jézus Krisztust, akiben örök életünk van, és Őbenne helyére kerülnek a dolgaink. Isten munkál a pogány, de már „vallásos” Kornéliuszban ugyanúgy; mint a már „megtért”, zsidó Péterben; mindkettőjüknek szükségük van erre; nem kevésbé nekünk. Cézárea a rómaiak főhadiszállása volt. Itt élt Kornéliusz, családjával együtt, istenfélelemben, hiteles kegyességben, mert ahol lehetett, jót tett (1-2). Római létére, „pogány” létére hitt az Istenben. De ez az „általános istenfélelem” nem elég, mert konkrét találkozásra van szükség, az élő Istennel, a feltámadott Úrral. Ezért kellett Kornéliusznak Péterrel találkozni (3-8).

1Mózes 26

20. zsoltár