Sokadik igehirdetés, bizonyságtétel ez a Cselekedetek könyvében, és mindegyikre az jellemző, hogy világos, tömör, és minden „emberi kreativitás” nélkül ugyanarról szól: a teremtő és Jézus Krisztusban megváltó Istenről, aki a népek hiábavalósága ellenére üdvösséget adott a világnak. A nemzetek és fejedelmeik mind hitetlenek, a pogányok és Izráel népe is (27), mert a saját érdekükben „zúgolódnak”, és észre sem veszik, hogy minden önhittségük az Úr Felkentje ellen, így valójában az élet ellen támad, mert ahol az önzés határtalan, ott elsorvad az élet. Isten ennek ellenére könyörült a népeken, hogy megőrizze az életet, és visszaadja az élet teljességét (23-27).*

1Mózes 13

261. dicséret

* Hatalmas titok olvasható itt: Jézus Krisztus halálával végrehajtották azt, amit Isten előre elrendelt. Isten, a mi „áldozati logikánkhoz” igazodva adta oda nekünk a megváltás ajándékát, mégpedig Jézus Krisztus halálával és feltámadásával; - hogy értsük, mit cselekedett értünk az Isten. Mi ugyanis mindig úgy gondolkodunk, hogy ami megtörtént, azért valakinek bűnhődnie kell, hogy mi felmenthessük magunkat, és megnyugodjunk, pedig mi sem vagyunk makulátlanok. Ehhez a gyarló emberi logikához alkalmazkodott az Isten, hogy számunkra is érthetően meghirdesse: Ő az élet és az üdvösség Istene (28).

A gyülekezet azért könyörög, hogy a megváltás örömhírét, nem is elsősorban a megváltás módját, hanem a megváltás tényét mindenkor bátran, örömmel, hitelesen hirdethessék, minden fenyegetés ellenére és minden mellébeszélés, vagy okoskodó magyarázat nélkül. Ehhez a teljes bátorsághoz azt kérik, hogy Isten jelekkel pecsételje, igazolja, erősítse meg bizonyságtételüket. Isten ezt az egy szívvel és lélekkel való könyörgést (23) soha nem hagyja válasz nélkül, mert ahol így imádkoznak, ott megrendül a hely, adatik a Szentlélek, és a hitelesen bátor, de szelíd bizonyságtétel (29-31).