Mint a déli országrész királyai, az északiak is szövetkeztek Izráel ellen (4), akik közülük sem hagytak életben senkit (9).* - E nehéz részek harmadik magyarázati módja. Vannak olyan magyarázatok, amelyek rámutatnak arra, hogy itt olyan öldöklés történik, amelyben nincs irgalom, sőt rettenetesen kegyetlen; mindent kiirt, amíg az övé nem lesz az, ami eddig a másiké volt. Felteszik a kérdést, még ószövetségi értelemben is, Isten nevében lehetséges ilyen; nemcsak Isten nevével való takarózásról van itt szó? Még az előző fejezetben részletesen hallunk a kegyetlenkedések részleteiről. Miután mindenkit kiirtottak, az öt királyt barlangba rekesztették, siralomházba rettegtették őket, majd nyakukra tiporva megalázták, megkínozták őket, aztán megölték valamennyit, és elrettentésül felakasztották őket közszemlére. Merjen csak valaki Isten népére és szövetségeseire kezet emelni (10, 22-27).** – Egy bizonyos, Isten ígérete több, mint az ellenség túlereje (4). Az Úr harcol népéért (6).

Kolossé 3,18-4,1

195. dicséret

* A középső országrész elfoglalásáról alig szól Józsué könyve, ezt a felsorolt tájegységekből tudjuk (10,40-414; 11,2-3). - A váratlan támadás miatt az északi őslakosok szövetsége nem is jut odáig, hogy haderejüket bevessék; Isten népének pedig nem kell haderő, mert az Úr harcol értük (6).

** Egészen radikális megnyilatkozások is olvashatók itt: az olyan Isten, aki megállítja a napot, amíg minden ellenségét ki nem írtja, az nem az én Istenem.

Szerző: refdunantul  2015.05.03. 04:00