Józsué azt a parancsot kapta, hogy a következő várossal, azaz Aj városával ugyanúgy bánjon, mint Jerikóval bánt (2). Ehhez bátorítást is kap az Úrtól: ne féljen, és ne rettegjen, mert az Úr most már kezébe adja a várost (7). Még az emberi lelemény is, amely segített bevenni a várost, az Úr „ötlete" volt (3-7). Ezt soha ne felejtsük el, ha azt gondoljuk, hogy mi voltunk okosak vagy „kreatívak”. Ennek ellenére döbbenetes olvasni ugyanazt, miszerint Izrael teljesen lemészárolta Aj összes lakosát (24-29). Ezt az üzenetet átvitten (allegorikusan) is értelmezhetjük, miszerint teljesen szakítani kell a régivel, mert az felzabál bennünket. Ez az allegorikus értelmezés azonban kevés. Ezért újból hangsúlyozzuk, hogy Isten teljes kijelentésére, azaz Jézus Krisztusra tekintsünk. Abban a korban, abban a kultúrában így érvényesült Isten kijelentése, mert Isten a kijelentésében is alkalmazkodott az adott kor emberéhez. Ez is a „testet öltés titka", azért, hogy a teljes kijelentés Jézus Krisztusban, a kellő időben, a miénk lehessen. Őbenne már nemcsak szó szerint tilos ölni, hanem még a felebarátunk által táplált bántó indulat is Isten dicsőségét sérti. Isten ugyanis életbarát és emberbarát. 

Kolossé 1,24-29

301. dicséret

Szerző: refdunantul  2015.04.27. 04:00