Isten dicsősége elhagyta a templomot, amikor az ítélet kiteljesedett (11,23). Most Isten dicsősége visszatér az elkészült, új templomba és betölti azt (1-4). - 1. Isten dicsőségének ragyogásában szégyenkezhetünk, mert ebben a fényességben látjuk igazán tökéletlenségünket (10-11).* - 2. Isten dicsősége mintát, mértéket ad nekünk, az Őneki kedves életre, ahogy Ezékiel látomása egyértelmű mintát adott a megépítendő új templomról (10-11). - 3. Isten dicsősége garancia arra, hogy megmaradunk az Ő közelében, és többé nem csatangolunk el onnan életveszélyes helyekre; hiszen ahogy a templomot betöltötte az Úr dicsősége, Istennek Lelke úgy tölti be népének életét, mégpedig örökre (5-9). - 4. Isten dicsősége Jézus Krisztusban jelent meg úgy, hogy azt az ember is elhordozhatta. Jézus Krisztusra tekintve azonban látjuk, hogy Isten dicsősége nem pusztító ragyogás, hanem megmentő fényesség (3; János 17,4-5).**

János 21,1-14

349. dicséret

* Isten dicsőségét ábrázolja ki az új jeruzsálemi templom, amely igen szentséges terület, de Isten dicsősége bennünket, egymáshoz való viszonyunkat is, egész földi életünket „templommá akarja formálni”, azaz szentté akarja tenni: hogy a mennyei világ gazdagsága megjelenjen ebben a földi életben.

** „…mint a kis virág is magától kibomlik rá, ha csöndes fényed omlik” (165. dicséret 4. verse). Isten dicsősége, azaz mentő szeretete megjelent Jézus Krisztusban, hogy aztán ez a dicsőség láthatóvá legyen rajtunk is, mint az Ő népén.