Isten követe ott ül a népe között, az örömben és az összetörettetés idején egyaránt, osztozik azok sorsában, akiket megszólít (15). Isten követének először saját magának kell megemésztenie az üzenetet, mintha megenné, megrágná, lenyelné, feldolgozná, magáévá tenné, mint az ételt (1-3). Ez akkor is így van, amikor Isten Igéjének üzenete ítéletes, vétkeinkre, elveszett állapotunkra rámutató siratóének (2,8-10). Így megemésztve, az Ige mézzé, tápláló eledellé lesz Isten követe számára (3), nemcsak azért, mert befogadta azt, hanem azért is, mert Isten követe a siratóéneket hűen továbbadva is képes biztatni. Jézus Krisztusban nekünk erre minden okunk megvan. Aki csak siratóéneket prédikál, még ha éppen az is az aktuális üzenet, de nem tud biztatni, Krisztusban megváltást, megoldást hirdetni, az nem emésztette meg a teljes Írást, amelynek „szíve” az evangélium. Az ilyen követ számára nem lett mézzé az Ige, ezért az ilyen követ nem csupán joggal keserű népe engedetlensége miatt (14), mint Ezékiel, hanem megkeseredett, és valójában saját dühét okádja másra, Isten szavát emlegetve. Nincs ennél nagyobb hűtlenség! Ránk az evangélium bízatott, az örömhír, Jézus Krisztus megváltó szava!*

János 10,6-10

454. dicséret

* Ezt emésszük meg végre, legyen ez számunkra mézzé, hogy a jogos keserűség és a ránk bízott kemény beszéd idején is (7-9) eljusson a bizonyságtételünk idáig, és a teljes Írásból mindig kihalljuk Krisztust. A többi az Úr ügye!