Tartsd távol magad a perpatvartól, még mielőtt kitör. Vannak olyan ügyek, amelyeknek elintézését ránk bízta az Úr. Ezekben az esetekben fel kell vállalnunk a legnagyobb feszültséget is, amely akár áradatként, minket is elsodor. A probléma csupán az, hogy sokkal kevesebb ügyet bízott ránk az Úr, mint amiről mi azt gondoljuk. A „küldetéstudat” csak valóban Istentől kapott helyzetekben indokolt, amikor mindig a lehető legkevesebb áldozat árán ment meg sokakat. A „küldetéses” ember próbálja visszatartani a pusztító, ördögi áradatot, és legfeljebb önmagát áldozhatja fel az ügyért. Jézus Krisztus így tett. Egyébként az Isten őrizzen meg bennünket „a küldetéses emberektől”, mert ezek nyomában támadt mindig a legnagyobb nyomorúság. Mindezeken túl pedig a tegnapi szakasz utolsó verse kapcsolható a témához: inkább a kölykét vesztett medvével találkozzunk, mint az ostoba emberrel, főleg ha az ostoba meg van győződve arról, hogy neki igaza van, és ehhez még küldetéstudata is társul (13). Az ilyen közeléből nem szégyen menekülni, még mielőtt kapcsolatba kerülnénk vele; illetve az ilyet tényleg küldetése valakinek, még idejében megállítani. Urunk a Te megtartó irgalmadra szorulunk! Tenálad van a megoldás.

János 6,35-40

290. dicséret