- Jobb a békesség, kevésen; mint a veszekedés a többön. Sajnos, mégis mindig az utóbbit választjuk; többet akarunk, és részünk van sok konfliktusban, amely minket is felőröl. Pedig az élet kevésen teljesedhet ki, amelynek nyomán az Úr sokra bíz majd bennünket (1). - Ennek ellentmondani látszik a következő vers, ahol az eszes, nagyratörő „szolga”, kitartásával fölébe kerül a haszontalan „fiúnak”, és elbirtokolja tőle a vagyont. Valójában itt nem emberi ügyeskedésről van szó, hanem csupán arról, hogy a kevésen kell hűnek lenni, és a többit majd az Úr megcselekszi. Amit Ő ad, azt fogadjuk el, de az emberi ügyeskedést mindig tagadjuk meg, mert a kevés is elég; a sok, a „több” pedig mindig „határtalan”, éppen ezért ördögi (2). - Látja az Úr a szívedet, belelát, mint amikor megolvasztott aranyba és ezüstbe tekint az ötvös, vizsgálva annak tisztaságát. Az emberi ügyeskedést nem áldja meg, de a kevésen való hűséget igen. Pontosan így mondta ezt a mi Urunk, Jézus Krisztus (Máté 25,23).

János 6,28-34

438. dicséret