Milyen az Isten bölcsességével megáldott ember? - 1. A bölcs ember életörömmel teli ember, aki tudja „élvezni” azt, amit az Úrtól kapott, házat épít, bort iszik, de gazdagon megterített asztalához másokat is hív; mert egyedül örülni nem lehet, képtelenség és istentelenség. Sajnos a „hívő” ember manapság olyan „szürke”, nincs benne életöröm, vidámság, a képesség arra, hogy örvendezzen a szépnek és a jónak. Ez a „savanyú”, állandóan komoly, rideg keresztyénség ugyanúgy idegen Isten előtt, és az emberek előtt; mint az olyan keresztyén örvendezés, amely „világi” elemekkel akarja a szent Istent áldani. A világban található javakkal kell és lehet örvendezve élni, Isten dicsőségére és mások javára. A keresztyén embernek sem kell mindig, mindenről lemondani; igenis ezt üzeni ez a szakasz (1-6). - 2. A bölcs ember nem vesz részt megoldhatatlan ügyekben; ha belekényszerül, akkor sem inti meg a csúfolódót. Vannak ugyanis olyan ügyek és olyan emberek, ahol az emberi jó szándék és intés egyként hiábavaló, nem változik semmi, és az is csak a kárát vallja, aki segíteni akar (7-8). Ehelyett azokhoz kell fordulni, akiken lehet segíteni, akik nyitottak, hálásak, és javukra, gyarapodásukra válik a szeretet (9-12), amely még az Isten szeretetének megismeréséhez is elvezetheti őket (10). A csúfolódó, előbb-utóbb maga vallja kárát lelkületének, a bölcs pedig nem dobja oda a gyöngyöket, sem az evangéliumot, sem magát a disznóknak (Máté 7,6), csak azért, hogy a disznók mindent bemocskoljanak (12). Rodin híres szobra egy „hátsóját” nekünk mutató, arctalan alakot ábrázol; bocsássanak meg, hogy kimondom, vannak helyzetek, amikor csak ezt tehetjük; nem ez a megoldás, de ilyen helyzetekben a megoldást csakis az Úr adhatja, és bizonnyal majd adja is.*

János 4,31-38

396. dicséret

* - 3. A bölcs ember vigyáz minden fecsegéssel, „nem ad” a fecsegésre, de maga nem is fecseg, mert sok balgaságot összehord az ember ilyenkor. Még kétféleképpen érthetjük ezt a sort, úgy is, hogy a bölcs ember nem balga, mert nem fecseg összevissza; és úgy is érthetjük ezt a verssort, hogy a bölcs ember vigyáz a női fecsegéssel, csacsogással, amely sok mindent elindíthat, bajba is sodorhat (13-17). - Urunk, tégy bennünket bölcsekké! Mi magunkban nem tudunk azok lenni, csak a Te megváltó kegyelmedből.