Haszonlesők vagyunk? Az Isten embere, az ő Urától megkérdezheti, hogy ugye Uram, nem hiábavaló az életem, munkám, áldozatom, lemondásom, „mi hasznom ebből”? - Erre aztán kapjuk a feltámadás himnuszának válaszát, amely felé ez az ószövetségi bibliai könyv is mutat, miszerint a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban (1Korinthus 15,58). Ez a felismerés erőt ad, tovább visz a keresztyén szolgálat útján, miközben lelkigondoz, vigasztal. - Jézus Krisztus ezért született meg az első karácsonyon, hogy legyen lehetőségünk, már ebben a világban másként élni, hogy soha ne kísértsen bennünket az a „haszonleső” gondolat, hogy bármiről is lemaradtunk, ebben a világban, Jézus Krisztust követve. - Tehát, van erőnk nem beállni a sokféleképpen haszonlesők sorába (15-16); van erőnk azt mondani, hogy „nem” (10). Van erőnk arra, hogy soha, senkit ne bántsunk haszonért (11-12). Van erőnk nem ólálkodni más közelében, azaz nem telepszünk rá senkire érdekből (11). Van erőnk földi kincsekről lemondani, de van erőnk elfogadni is azt, amit az Úr kezéből kaptunk (10-13). - De ha ezekre csak töredékesen lenne erőnk, arra mindenképpen kapunk erőt, hogy legalább ne hazudjunk; eszmékkel ne idealizáljuk azt a valóságot, ami megváltásra szorul: a közös pénztárca, az egyenlőség, és bármiféle igazságosság hirdetése ugyanis könnyen lehet azzá, ami mögött igazából haszonlesés ólálkodik (14).

János 1,9-13

182. dicséret

* Haszonlesők vagyunk? 

Az emberi gondolkodás és cselekvés indítója mindig csak a haszon: meg is kérdezzük, mi hasznunk lesz nekünk ebből? 

Szögezzük le, hogy a Heidelbergi Káté több kérdése nem ilyen lelkülettel teszi fel ugyanezt a kérdést. Igénkben ugyanis haszonlesésről van szó, amely mindent beáldoz a haszonért, nemcsak a társát, és maga körül mindent és mindenkit, de - öntudatlanul -, még saját magát is (19). Kiválóan szemlélteti ezt a haszonlesést, annak lelkületét, a madarak számára kifeszített háló, mindenféle „háló”, „hálózat”, mindenfajta rejtett csapda (17). 

Isten emberét azonban védi az Úr, ezért hiába a „vétkesek” minden ügyeskedése (17). Isten embere hűséggel teszi a dolgát; ennek látható megnyilvánulásaként enged az Istennek, és sokszor enged embereknek is; miközben az Úr munkálkodik érte, megáldja életét már itt, és majd odaát. 

Az Isten embere csak az ő Urától kérdezheti, hogy ugye Uram, nem hiábavaló az életem, munkám, áldozatom, lemondásom, „mi hasznom ebből”? Erre aztán kapjuk a feltámadás himnuszának válaszát, amely felé ez az ószövetségi bibliai könyv is mutat, miszerint a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban (1Korinthus 15,58). Ez a felismerés erőt ad, tovább visz a keresztyén szolgálat útján, miközben lelkigondoz, vigasztal. Jézus Krisztus ezért született meg az első karácsonyon, hogy legyen lehetőségünk, már ebben a világban másként élni, hogy soha ne kísértsen bennünket az a gondolat, hogy bármiről is lemaradtunk, ebben a világban, Jézus Krisztust követve. 

Tehát, van erőnk nem beállni a sokféleképpen haszonlesők sorába (15-16); van erőnk azt mondani, hogy „nem” (10). Van erőnk arra, hogy soha, senkit ne bántsunk haszonért (11-12). Van erőnk nem ólálkodni más közelében, azaz nem telepszünk rá senkire érdekből (11). Van erőnk földi kincsekről lemondani, de van erőnk elfogadni is azt, amit az Úr kezéből kaptunk (10-13). 

De ha ezekre csak töredékesen lenne erőnk, arra mindenképpen kapunk erőt, hogy legalább ne hazudjunk; eszmékkel ne idealizáljuk azt a valóságot, ami megváltásra szorul: a közös pénztárca, az egyenlőség, és bármiféle igazságosság hirdetése ugyanis könnyen lehet azzá, ami mögött igazából haszonlesés ólálkodik (14).

Szerző: refdunantul  2014.12.25. 04:00 komment

süti beállítások módosítása