Itt, ebben az Igében olyan fegyelmezett minden, olyan patyolattiszta, mintha laboratóriumban lennénk: a szentíró bölcs életvitelről szól, az okos, értelmes, igazságos, törvényes, becsületes, megfontolt, fegyelmezett emberről (2-6). - Tudjuk, hogy ebben a világban hamar „izzadságszagú” lesz minden bölcsesség és igazság; bármi, amihez csak hozzányúlunk; ezért rendszeresen kell a „mosás”. - Karácsonykor Isten nemcsak azért küldte el Egyszülött Fiát, hogy „bölcs és fegyelmezett” életre neveljen bennünket, hanem még inkább azért, hogy ez a bölcsesség és fegyelem Őneki kedves lehessen, és az Ő megváltó erejével valósággá lehessen (7). - Ugyanakkor ez a bölcs fegyelem akkor áldott, ha nem rideg, hanem abból a megváltó szeretetből, amit Isten mutatott meg, a karácsonykor született Jézus Krisztusban. - Eljön majd az idő, amikor nem fegyelmezettek, hanem megváltottan szabadok leszünk. - Isten őrizzen bennünket a fegyelmezetlen embertől, aki nem fogadja meg az intést, aki nem tagolódik bele a „rendbe” (8-9); de ugyanúgy Isten óvjon „az állandóan fegyelmezett” embertől is; mi megváltott emberek vagyunk. Ez a karácsony evangéliuma.

János 1,1-8

329. dicséret

Mint a vasalt ruha; olyan a Példabeszédek könyvének kezdete: tiszta, élére hajtogatott, ott „pihen” a helyén, a szekrényben. Amikor azonban valaki magára veszi ezt a ruhát, hordja, dolgozik, izzad benne; hamarosan megszűnik az élére hajtogatott tisztaság; ám a ruha még izzadtan, életszagúan is ruha marad, ha egy idő után szükségessé is válik a mosása. 

Itt, ebben az Igében olyan fegyelmezett minden, olyan patyolattiszta, mintha laboratóriumban lennénk: a szentíró bölcs életvitelről szól, az okos, értelmes, igazságos, törvényes, becsületes, megfontolt, fegyelmezett emberről (2-6). 

Tudjuk, hogy ebben a világban hamar „izzadságszagú” lesz minden bölcsesség és igazság; bármi, amihez csak hozzányúlunk; ezért rendszeresen kell a „mosás”. 

Karácsonykor Isten nemcsak azért küldte el Egyszülött Fiát, hogy „bölcs és fegyelmezett” életre neveljen bennünket, hanem még inkább azért, hogy ez a bölcsesség és fegyelem Őneki kedves lehessen, és az Ő megváltó erejével valósággá lehessen. Nem baj, ha „életszagú” ez a bölcs fegyelem, sőt, jó, ha megizzad érte az ember; segítségünkre jön, ebben az erőlködésben az Úr (7). 

Ugyanakkor ez a bölcs fegyelem akkor áldott, ha nem rideg, hanem szeretetből fakad; abból a megváltó szeretetből, amit Isten mutatott meg a karácsonykor született Jézus Krisztusban. A bölcsen fegyelmezett ember tudja, hogy szükséges a „fegyelem”, de csak a féltő szeretetből fakadó fegyelem épít; és eljön majd az idő, amikor nem fegyelmezettek, hanem megváltottan szabadok leszünk. Isten őrizzen bennünket a fegyelmezetlen embertől, aki nem fogadja meg az intést, aki nem tagolódik bele a „rendbe” (8-9); de ugyanúgy Isten óvjon „az állandóan fegyelmezett” embertől is; mi megváltott emberek vagyunk. Ez a karácsony evangéliuma.

Szerző: refdunantul  2014.12.24. 04:00 komment

süti beállítások módosítása