A feltámadott Urat megérinthetnék a tanítványok; majd a feltámadott Úr megeszi a sült halat (39-43). Ezek szerint, a feltámadott Úr testére tekintve, a test feltámadása konkrét valóság. Nem ez a testünk támad fel, mert a „test” nem egyenlő egy bizonyos anyag összességével. Mostani testünk anyagában nem ugyanaz, mint hét évvel ezelőtt volt, hiszen hétévente teljesen „kicserélődünk” anyagainkban, sejtjeinkben; mégis azonosak vagyunk önmagunkkal. A test feltámadása konkrét valóság, megőrizzük személyazonosságunkat, megérinthetjük egymást, viszontlátjuk egymást, az Úrban, Isten pedig új életteret teremt nekünk, amelyben igazság lakik (Jelenések 21,1). Nincs ennél nagyobb vigasz. A Szentírás ezért evangélium, örömhír; beteljesedett, amit Isten Igéje ígért (44-46), megváltott emberek vagyunk, a karácsonykor született Jézus Krisztus feltámadása által.**

Haggeus 2,10-23

328. dicséret

* Joggal vált ki döbbenetet, félelmet, kétséget a feltámadott Úr megjelenése. Victor János írja: „valóban, az életről és halálról való egész gondolkozásunkat fenekestől felforgatja a Feltámadott” (37). Mégis, „tanítványai” számára Jézus Krisztus elmegy a legvégsőkig, hogy hitre segítse őket (38).

** Az egyház küldetésének lényege olvasható a mai igerészben. Az egyház csak ezt hirdetheti, minden nép között, mint aki tanúja ennek, mert ő maga már megtapasztalta a feltámadott Úrral való találkozást (47-48). Minden teológiai vita értelmét veszti, ha ezt komolyan vesszük, helyette azonban adatik nekünk ehhez a szolgálathoz a Szentlélek, és a mennyei erő (49).