Jézust állandóan szemmel tartották ellenségei, az akkori módszerekkel: kémek követték, akik igaznak tetették magukat (21), és saját szavaival akarták Jézust megfogni és elfogatni (20). Ma, ha akarjuk, ha nem, állandóan szemmel tartanak bennünket, mindent tudnak rólunk, még azt is, ami a hálószobában történik, sőt, azt is, aminek semmilyen valóságalapja nincs. A modern technika már szinte mindenre lehetőséget ad. Bármikor „büntetlenül” elintézheted azt, aki neked nem kívánatos. Illyés Gyula verse jut eszembe, aki egy hosszú mondatot írt a zsarnokságról; természetében az is, ez is zsarnokság; legfeljebb a módszerek mások, a lelkület ugyanaz. Ez a lelkület a rosszindulatúan feltett, ellenséges kérdés minden eleméhez kötődik: császár, hatalom és idegen hatalom, szabadság vagy szolgaság, adó, pénz, vagyon; és hogyan kapcsolódhat mindezekhez az Isten? A mi Urunk egyértelmű választ ad, a világi hatalom az Istentől van, ezért megfizetjük az adót, mert ez is Isten-tiszteletünk része; éppen így maradunk szabadok minden hatalomtól.* 

Jeremiás 44,15-30

301. dicséret

* Istennek pedig van hatalma eltávolítani minden magát istenítő „császárt”. Mindenben ott van a „császár”, a pénzben, a hatalomban, még a kenyérben is, amit megeszünk, de mindezek fölött mindenben ott van az Úr megtartó kegyelme is. Nem tudjuk magunkat függetleníteni a „császártól”, de hitben élhetünk a hatalomhoz való viszonyunkban is. Jézus nem volt forradalmár, de hitte Isten mindenek feletti szuverenitását. Tudta, Őt nemcsak ellenségei, hanem még inkább az Atya jóságos szeme figyeli, ahogy minket is. Ezért Jézus a kérdezők lelkébe látott, felismerte álnokságukat (23) és megadatott neki a válasz is (25).