Milyen döbbenetes kimondani, hogy a jóindulat is lehet gyanús. A farizeusok látszólag jóindulattal fordulnak most Jézushoz, hogy figyelmeztessék, meneküljön innen, mert Heródes Antipász meg akarja Őt ölni (31).* A mi Urunk azonban átlát a hamis jóindulaton is. Őt nem ijeszti meg a tetten érhető rosszindulat, és nem enged a hízelkedő, hamis jóindulatnak sem.** Jézus kijelenti, hogy az Ő élete nem Heródes,*** hanem az élő Isten kezében van (32).**** Jézus azt üzeni Heródesnek, hogy „gyógyítok, ördögöket űzök ki”, ezek tények; a prédikációimat ne említsétek, mondja Jézus, mert azokat nem értené, vannak olyanok, akik előtt ugyanis nem nyílik meg az Ige (32). Majd Jézus hozzáteszi: lehetetlen, hogy a próféta, ebben az esetben Ő, Jeruzsálemen kívül vesszen el (33). Isten elrendelt akaratán, az Istentől elfogadott „kell” felismerésén túl (33), ebben a kijelentésben ott van Jézus sírása is, saját városa, saját népe felett (34-35). Ugyanakkor ebben a mondatban irónia rejtőzik, miszerint ez a szent város, annyira „szent”, hogy öl, sőt a prófétákat öli, hát milyen város ez? Végül a farizeusok felé fordul: ti mondjátok ezt meg neki, mert ti, nagy „hazafiak”, ti vagytok vele, az elnyomó hatalom képviselőjével, beszélő viszonyban, nem én (32).

Jeremiás 30,1-11

135. zsoltár

* Jézus Krisztus sokszor mondott feddő beszédet az önelégült, álhazafi farizeusok ellen, az imént is azt tette, amikor azt hirdette meg, hogy az elsőkből utolsók lesznek odaát (30); ezt minden farizeus könnyen magára vehette. Ezek után különösen gyanús ez a jóindulat.

** Heródes egyébként nem akarta megölni Jézust, ez egyértelműen kiderül, nem sokkal ezek után, Jézus perében (Lukács 23,8). A farizeusok tehát blöfföltek, jóindulatuk hazug volt.

*** Jézus a tisztátalan rókához hasonlítja Heródest (32).

**** Jézus Krisztus, és minden hívő ember küldetése az, hogy ezt az elrendelt utat felismerje és betöltse. A mi Urunk vállalta ezt a küldetést, amelyben Ő világosan látja, e napok történéséhez képest harmadnapra, azaz a közeljövőben, a halált.