(12) Jézus gyógyításaiban az „örök szombatból” ragyog fel egy sugár, abból az országból, ahol már nem lesz betegség. Ez az asszony tizennyolc éve, meggörnyedve, csak a földet nézhette. Igen, az ember meggörnyed, lelkileg, és aztán hozzágörnyed testileg is, vagy fordítva, hiszen sok a teher. Főleg, ha a terheket folyamatosan egymásra pakoljuk.* De a hit jele, ha valaki belegörnyedt az életébe, mert belegörnyedt mások terheinek hordozásába. A „meggörnyedt élet” az alázat, a szolgálat, az Istenre szorultság jele. Döbbenetes, hogy amikor Jézus Krisztus meggyógyítja ezt az asszonyt, éppen szombaton, a „hívők” sokaságának ez a gyógyulás nem számít, csak a saját vallásuk, a szent törvény, a szombat, a saját teológiájuk, Ige-értésük, kegyességük számít. Aki embertelenül kegyes, az nem az Úr választottja, ezt éppen a mai történet mondja ki nekünk. Minden nyugalom napja áldott lehetőség arra, hogy felegyenesedjünk, Isten Igéjének közelében, és Krisztus követeiként felegyenesítsünk másokat.**

Jeremiás 28

82. zsoltár

* Nem szabad egy határon túl a másikat terhelni, sőt imádkoznunk kell azért, ha mi tehetetlenül és tartósan teherré lennénk az embertársunk számára, akár azok számára, akik a legjobban szeretnek bennünket, akkor hívjon haza bennünket az Úr. 

** Egyenesedj fel és egyenesítsd fel a másikat. Lehet, hogy elég annyi, hogy hagyd békén a másikat, ne terheld feleslegesen. Bizony sokszor a legtöbb az, amit egyik ember a másiknak adhat, hogy békén hagyja. A felszabadult, felegyenesedett, Istent dicsérő ember, az Úr ünnepének legnagyobb ajándéka.