A hetvenkét tanítvány büszkén tér vissza, hiszen megszállottakat gyógyítottak. Pedig a gonosz lelkek elűzését Isten végezte el; a titkos rugókat, a lelki rugókat Isten mozgatja. Nagyon vigyázzunk a büszkeséggel, mert volt valaki, akit ez a büszkeség tett tönkre és emiatt vettetett le az Isten trónja mellől, aki valaha a legnagyobb angyalfejedelem volt. Erre utal a mi Urunk, amikor figyelmeztetően azt mondja a hetvenkét tanítványnak: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből” (18). Jézus Krisztus újra hangsúlyozza, hogy én adtam nektek a hatalmat, az ellenség minden ereje felett, hogy senki se árthasson nektek, az én ügyemért (19). Ám ne erre legyetek büszkék, sőt egyáltalán ne legyetek büszkék, de mindent azzal az örömteli bizonyossággal tegyetek, hogy a ti nevetek fel van írva a mennyben (20).** Minden ajándék ebből a bizonyosságból következik, de maga ez a tény a legnagyobb ajándék, amely nem büszkeséggel, hanem alázattal ruház fel.
Jeremiás 20
338. dicséret
* Amikor Jézus Krisztus a 12 apostolt korábban kiküldte, a 12 apostol Jézustól hatalmat kapott arra, hogy gonosz lelkeket is kiűzzenek emberekből (9,1). Tudjuk azonban, hogy amíg Jézus fent volt a megdicsőülés hegyén, a tanítványok lent a völgyben nem tudtak meggyógyítani egy megszállott kisfiút (9,37). Úgy látszik tehát, hogy a 12 tanítvány a gonosz lelkek feletti hatalmukat, kegyelmüket valahogy elveszítették. Most pedig itt van ez a hetvenkét tanítvány (sok szövegvariáns szerint hetven tanítvány), akik pár héttel később kapnak küldetést, és ebben ugyan nem nyernek felhatalmazást arra, hogy gonosz lelkeket űzzenek ki, mégis valahogy a szolgálatuk közben elnyerik és gyakorolják ezt a kegyelmet. Ettől nagy az örömük, mert visszatérve azonnal elmondják Jézusnak, hogy nekünk még az ördögök is engedelmeskednek (17). Ebben az örömben nem kevés a dicsekvés, sőt a fricska is: nekünk sikerült, nem úgy, mint a tizenkettőnek. Jézus Krisztus megfedte ugyan a tizenkettőt is tehetetlenségükért, de megfeddi ezt a hetvenkét tanítványt is, a büszkeségükért. Jézus Krisztus nyilván örül annak, ha a Sátán menekül. Csakhogy a lelki munka terén nagyon veszélyes dolog a siker. A sikeres ember könnyen büszkévé válik, majd elbizakodottá torzul, aztán gőgjében végképp alkalmatlanná válik az Isten szolgálatára.
Ravasz László, amikor ezekről az Igékről prédikált, elmondott egy találó példát. Azt mondta: képzeljük el, hogy egy kisgyermekkel játszunk. Van egy olyan zsebóránk, amelynek a fedele gombnyomásra nyílik. Odatartjuk a gyerek orra elé ezt az órát és azt mondjuk: fújj rá kisfiam. A gyerek ráfúj, mi pedig megnyomjuk rejtve a kis gombot és az órafedél felpattan. Utána ezt az órát odadugjuk a felnőttek orra alá, hogy fújjon rá az anyuka is, apuka is, és nem nyílik az órafedél. Utána megint a gyereknek mondjuk: na, fújj rá kisfiam, és felpattan az órafedél. Látod kisfiam, milyen ügyes vagy, mondhatjuk a gyereknek, jobban tudsz fújni, mint a felnőttek. A kisgyerek láthatóan büszke lesz. A tanítványok pont így büszkék, mint egy ilyen kisgyerek, hiszen a gonosz lelkek elűzését Isten végezte el; a titkos rugókat, a lelki rugókat Isten mozgatja.
** … azaz Isten kegyelmi döntése szerint, az Övéi vagytok.
