Elrejtőzve küzd betegségével egy asszony, tizenkét éve. Halmozottan hátrányos helyzetű, mert nő egy férfijogú társadalomban, mert olyan betegsége van, amit a mózesi törvény tisztátalannak nevezett (3Mózes 15,19-24), és mert betegsége testét, lelkét, idegzetét, egzisztenciáját tönkre tette, azaz sok gyógyítótól sokat szenvedett (43). Milyen eleven ez a történet, akárcsak manapság, mert aki beteg, annak titkolnia kell, amíg csak tudja, mert ha betegsége kiderül, akkor „leírják”, és onnantól kezdve rámehet mindene a betegségére. A vérfolyásos asszony, a lökdösődő tömegben hittel érinti az Úr ruhája szegélyét (44). Ez nem valami babonás mozdulat. Ez a beteg asszony tudja, kicsoda az Úr, kihez járul segítségért, kit érint, ki előtt borul le.* Az asszony nem a hitéért gyógyul meg, hanem a hite által, mert a hite is ajándék, és nem valamiféle érdem. A hit az a „kéz”, amellyel ma is megérintjük az Urat. Gyógyultan azonban már nem lehet többé elbújni. Jézus Krisztus megszólítja az asszonyt, előhívja, mert aki meggyógyult, annak elő kell jönnie és számot kell adnia reménységéről (45-48). 

Jeremiás 15,1-9

79. zsoltár

* Az Istené a gyógyító erő, amely Jézus Krisztusban öltött testet, ezért Ő ennek a gyógyító isteni erőnek a forrása, a hit pedig az a csatorna, amelyen keresztül a gyógyító kegyelem elér hozzánk.