Missziói fáradozásunk eredménye a szuverén Isten kezében van. Legyen akármilyen jó a módszer, a stratégia, a missziói látás. A missziói fáradozás Jézus Krisztus parancsából következik, amelyet soha nem az eredményért végzünk, és mindenkire reménységgel tekintve teszünk. Itt azt látjuk, hogy Jézus Krisztus faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát (1). Tehát, csak menni, és hitelesen hirdetni az evangéliumot. A „menni” azt jelenti, hogy ahol éppen vagyok, pont ott. Nem biztos, hogy messzire kell menni, többnyire egészen közel, a körülöttünk lévők körében kell ezt a feladatot végezni. A mi Urunk mellett a tanítványok, egy szűk munkatársi csapat, segítették ezt a szolgálatot (1). Őket pedig kibővítette azoknak a megszabadított asszonyoknak a köre, akik a szeretetszolgálatot végezték, az evangélium hirdetése mellett (2-3). Ezek az asszonyok vagyonukból is áldoztak az ügy érdekében.* Jézus Krisztus és „csapata” soha nem az eredményre tekintettek, mert tudták, hogy az Ige magvában ott van a növekedés lehetősége, ha jó földbe esik (4-15), és hogy hova esik jó földbe, az mindenestől az Úr kezében van; a növekedést az Isten adja. A statisztika nem missziói kategória. Ahol „sokan” vannak, az is lehet kérdéses. Legyen missziói látásunk, stratégiánk, legyenek módszereink; de a misszió mindenestül a Szentháromság Isten műve, aki mindeneket kezében tart. Mi csak hirdessük és éljük az evangéliumot, az Úr pedig ad odaszánt, önzetlen szolgatársakat, és akarata szerinti eredményt. Ennyi elég.  

Jeremiás 13,12-27

129. zsoltár

* Jézus isteni természetének, hitelességének, az is „apró jele”, bizonyítéka, hogy nem hozták hírbe ezen asszonyok egyikével sem.